Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

figyelembevételével a közgyűlés a központi választmány javaslata alapján 318 tagból álló állandó bizottmányt választott. Ezzel az 1848: XVI. t. c. 2. §-a szerint az eddigi nemesi közgyűlésnek minden joga és teendője az újonnan választott bizottmányra szállott át. A belügyminiszternek a már hivatkozott tájékoztató rendelete értelmében a közgyűlésen a választott bizottmányi tagokon kívül szavazati jog illette meg a legutolsó nemesi tisztújító közgyűlésen megválasztott, vagy azóta üresedés esetén választott, illetve kinevezett tisztviselőket is. Tolna megyében 1845ben tartották a legutolsó tisztújító közgyűlést. Az akkor megválasztott 68 rendes, fizetéses, illetve kinevezett 17 tiszteletbeli tiszviselő még mind szolgálatban állott. így az állandó bizottmánynak tulajdonképpen összesen 403 teljesjogú tagja volt.

16 Üléseit Tolna megyében ez időben minden előzetes meghatározás nélkül mindig éppen csak a szükségesnek mutatkozó időközökben tartotta. Elnöke a főispán, akadályoztatása esetében, vagy ha a főispáni szék üres, a megye első alispánja volt. A megválasztott bizottmányi tagok és a megyei tisztikar névjegyzékét tanulmányunk Függelékében közöljük. A bizottmány társadalmi összetételéről és kiszélesítéséről azonban mégsem tudunk pontos statisztikát összeállítani és közölni. A választásról szóló jegyzőkönyv sem tünteti fel ugyanis a választottak foglalkozását és hovatartozandóságát. Az 1847. évi legutolsó nemesi öszszeírás adataiból annyit mégis meg lehetett állapítani, hogy a bizottmány tagjainak több mint a fele az egykori nemesi családok köréből került ki, egy-egy családból többen is. Így például a Dőry családból nyolcan, a Perczelek közül heten, a Forsterek és Jeszenszkyek közül négyen-négyen. A megyei tisztviselők legnagyobb része is nemesi származású volt.

17 Feltűnően kicsiny volt az értelmiségi tagok száma, akik leginkább a lelkészek közül kerültek ki. A megye lakosságának a zömét alkotó parasztság soraiból viszont csak a jobbmódú gazdákat, rendszerint a községi bírót és egy-két esküdtet választottak be a bizottmányba. Egyes helységek ezt nehezményezték és hiányolták. Bonyhád mezőváros és Ireg község például pótlólagos beadványban kérte a megyei közgyűlést, hogy küldötteik közül még néhány parasztot válasszanak a bizottmány tagjai közé. Bonyhád azzal indokolta a beadványát, hogy „különösen a földészeti osztály nincs kellően képviselve a bizottmányban." Ugyanígy érvelt Ireg község is. Kömlőd pedig a megválasztott küldöttei helyett másokat kívánt szerepeltetni a megyei közgyűlésen. Több hasonló tárgyú beadvány felülvizsgálata során az állandó bizottmány a kérelmeket azzal az indokolással utasította el, hogy minden mezőváros, vagy község bírájának, vagy esküdtjének a bizottmányba történt beválasztásával a parasztság eléggé képviselve van a közgyűlésen.

18 A bizottmányi közgyűlésekről készült jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy a bizottmány teljes létszámban sohasem ülésezett, sőt a megjelentek száma egyre inkább csökkent. A távolmaradás oka a megyében uralkodó rendkívüli politikai és katonai helyzet lehetett. Másrészt magyarázható azzal is, hogy a megyei székhelytől távoleső helységek bizottmányi tagjai ritkán vettek részt a közgyűléseken. A vármegye határait Dél felől egyre inkább fenyegető esetleges ellenséges betörés lehetősége viszont gyors intézkedéseket kívánt, ezért ha kisebb létszámban is, de határozni kellett a védekezés kérdésében. Június 19—20-i rendkívüli közgyűlésnek például már a verbászi, illetve Drávamenti táborba 2—2000 önkéntes nemzetőr toborzásáról, felszereléséről és útbaindításáról kellett sürgősen gondoskodnia. A közgyűlés ez esetben is csak a 12 179