Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

A kubinszkiak, kik közel 300-an voltak, kérték a gyűlés feloszlatását, ennek azonban nem tettek eleget, így a helyükön maradtak. A bizottság 428 névvel tért vissza a szavazásból, ami a követek visszahívását jelentette. „ ... a pecsovicsok kezdenek ordítani, hogy nem csak visszahívattatnak azok, hanem Perczel és Dőry egyszersmind visszahelyheztetnek... A lárma már nem az előbbi egyszerű harsánysággal, hanem nagy tolongással megy, kardcsörgetéssel, Dőry Cresci már Perczel Pali ellen húzni is akarta, a viceispánnak a főjegyző ad fideles manus átadta a protokollumot, s ez is, amaz is a zavartól tartván, nyolc óra volt mindjárt, kijöttek. A pecsovicsok a viceispánt meg akarják ragadni kiabálván fogd el a vén kutyát, ez némely moderátum kubinszki által szobájába vitetett, hol is rosszul lévén tüstén ágyba feküdt. A Pecsovicsok Stantsits és Komis vezérlete alatt rárohantak ajtajára, ezt verték, a pecsétet kívánták, betörést fenyegettek szörnyű isten káromlás között." A követeket Bezerédj és Perczel Miklóst tehát ismét csak törvényellenes cselekedetek halmozásával sikerült visszahívniuk a pecsovicsoknak. „... a kormány előtt, melynek gyámolásával nyilván szemtelenkednek dicsekedni, mind ezek törvényesek fognak lenni!" A kubinszkiak bár vereséget szenvedtek, nem csüggedtek. „Ha az új választás rendben megy, győzünk! Kétségkívül győzünk, a többség örökké mienk. Lám egyhónapi készület után alig verbuválhattak azok 428-at urakkal együtt."

150 Irta Warga István, a tolnai kisdedóvó vezetője. A közgyűlést másnap, november 19-én folytatták mintegy 400 nemes részvételével. Az alispán, Magyary Kossá Sámuel, s a főjegyzők, Sztankovánszky Imre s Augusz Antal nem voltak hajlandók megjelenni, s részt venni a további munkákban, az előző napi méltatlanságok miatt.

151 A november 18-i jegyzőkönyv felolvasása során töröltették belőle azt a részt, mint valótlanságot, hol erőszakról volt szó. Elrendelték Bezerédj István és id. Perczel Miklós követek visszahívását, s az előző követek visszahelyezéséről pecsétes írás kiállítását.

152 A közgyűlés elfogadta Kornis László indítványát, hogy fejezzék ki köszönetüket a királynak, amiért júliusban biztost küldött, s kérték tekintse semmisnek az augusztus 5-i felírásukat, melyben a biztos munkáját kifogásolták.

153 A pecsovicsoknak azonban még hosszú ideig nem sikerült követeiket feljuttatniuk az országgyűlésre. Hiába küldtek bizottságot a pecsét megszerzésére, az alispán, Magyary Kossá Sámuel magával vitte birtokára s négy hónapig nem adta ki. A pecsét nélküli leveleket Bezerédj és Perczel Miklós felbontatlanul visszaküldték. A két pecsovics követ így hamarosan köznevetség tárgya lett.

154 Az 1840. február 26-án kezdődő közgyűlésen a megyei nemesség ismét körében üdvözölhette Vay Ábrahámot, mint királyi biztost. Szavazást rendeltek annak eldöntésére, hogy végrehajtsák-e a novemberi határozatokat, vagy sem.

155 A szavazás hasonló zajongások, törvénytelenségek között zajlott le, mint novemberben. Az eredmény: 710 szavazat a novemberi határozatok végrehajtása mellett, s 515 ellene. Tehát sikerült a pecsovicsok akaratát érvényesíteni.

156 Dőry Gábor közben le akart mondani követségéről, melyet csak ismételt kérlelésekre, egészsége helyreállítása utáni időre vállalt.

157 Vay második biztossága idején már más módszereket alkalmazott. Meg160