Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125
A közgyűlésen aggodalmat keltett ez a jelentés, s így írtak: „az országgyűlési követeket küldőik utasítása köti a vitatott tárgyaknál oly annyira, hogy nemcsak az ellen, de azon kívül sem szabad nyilatkozniuk, sem annak fölibe magukat terjeszkedő magyarázattal emelniük, hanem betűjét megtartva, szellemét ők híven követni kötelesek." 1 ' 15 Egy választmányt bíztak meg, hogy a követek nyilatkozatait, jelentéseiket az országgyűlési naplóval összevessék. A bizottság október 7-én jelentette, hogy a követek valóban eltértek a megye alap- és pótutasításaitól. E vizsgálat alapján a közgyűlés úgy határozott, hogy mivel további bizalmukat már nem élvezhetik a követek, elrendeli visszahívásukat. 146 Az új követválasztáshoz az 1824. évben megállapított rendszabályokat a következőkkel bővítették: a) a nemes ifjak keresztlevéllel igazolják 16. évük betöltését, b) a nemes születésű birtoktalanok, kik nem nemesek, feleségei nem szavazhatnak, c) szavazati jussal bírnak: a megyében lakók, nemesi birtokkal bírók (dézsmás szőlők, s egyéb féle birtok nem számít), d) a nemesség legutóbbi összeírása szolgál alapul, e) a szavazás helységenként történjen, f) a szavazást háborító nemeseket, vagy a kétszer szándékozó szavazót — fenyítő per sújtsa a nem nemest, ki mégis szavazni akarna — fenyítsék. 147 Közben értesülhetünk arról, hogy Ráday Gedeon lemondott országgyűlési követségéről, így az eddig vitatott sérelem megszűnt. 148 Az új követek megválasztására október 14-én került sor, kb. 700 nemes jelenlétében. A választás egyhangú „közfelkiáltással, és semmi által meg nem háborítva zajlott". Az új követek Bezerédj István és id. Perczel Miklós táblabírák lettek. 149 Ez a béke és nyugalom már nem mondható el a november 18-i közgyűlésről, hol ismét a régi hévvel lángoltak fel az ellentétek. A gyűlés, melynek tárgya az október 14-én választott követek visszahívása, s helyettük a régiek felküldése volt, így zajlott le: „A lárma mindig inkább harsányodott. Magyaryt körül szoríták. Jeszenszky Károly és Miklós, Dőry Vince és fiatal (ez utóbbi kimondhatatlan betyárkodásokat követett el, melyekért bármi csárdában legalább megbotozták volna) Perczel István és Rohonczy is elég goromba gesztusokkal, lármával, de melyet érteni nem lehetett, elhalmozták. Erre ő: egy papirosra felírta, hogy a többség lármájából azt veszi ki, hogy a jelen országgyűlési követeket vissza akarják a karok és rendek hívni, azért egy deputációt nevez, mely votumokat szedjen ú. m. Praeses: Jeszenszky Károly, tagjai: Dőry Vince, Jeszenszky Miklós, Csapó Dániel, Gindly Antal, s még nem tudom ki, mert szót hallani nem lehetett, csak az ujjal mutogatást látni: mire Csapó — Gindly urak nem hallomot integetvén helyükön maradtak a notáriával együtt. Jeszenszkyék, Dőry tanácsos, Rohonczy, Daróczy Muki pedig felkerekedvén kimentek. (A lárma mindig fülhasító.) Ezek között a kisteremben összeültek, Komis, Stantsits, Bese, Kerecsenyi, Festetics Rudolf intésére a pecsovics kortes szinte utánuk nyomült és a viceispán által írott cédula értelmében voksolni kezdett." 159
