Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

megakadályozta, nem engedélyezte, hogy az országgyűlés dolgozza ki az intézmény alapszabályait. Követelte a megye a szabad vallásgyakorlatot is: „ ... minden keresztény vallások egyenlően a kormánynak ápoló gondja és pártolása alatt legyenek, s egyforma tekintettel bírván — egyiknek másik előtti minden elsőbbsége, és az úgy mondott uralkodó religiónak ideája is a hazában végképp megszűnjön." „ ... minden vallásbéli lelkipásztorok . . . egyenlő polgári állásra, tekintetre és fizetésre tarthassanak számot."*

20 A katolikus egyházzal a Habsburgok legerősebb hazai támaszát támadták, melynek meggyengülése az osztrák befolyás gyengülését is jelentette volna. A reakció azonban meghiúsította az ellenzék törekvéseit. Több pontból álló utasítás foglalkozik az országgyűléssel, követek számával, szavazással. A felső táblával kapcsolatos javaslatuk: „...az úgy mondott titularis mágnások helyett — kiket t. i. egy idő óta a születésnek sorsa vezetett nagyobb részt azon táblához — a hercegi, grófi, bárói és más nemesi rendből különbség nélkül, és az ország minden részeiből olyakat, kik 25 esztendőt meghaladván — legalább 100 urbarialis sessiót, vagy ezzel egyetérő pusztabéli vagy más allodiális földet teher nélkül és tulajdoni jussál bírnak, nevezzen a király annyi számmál, mely az ott ülő főhivatálbeliekkel egyenlő legyen. Személyes volna pedig eme hivatal, a kinevezettek éltek fogytáig tartana, s attól valaki csak nevezetesebb vétekért és maga azon tábla ítélete által fosztódhatna meg." Az alsó tábla tagjai a tervezet szerint egyforma szavazattal bírnának, s számuk a felső táblához úgy aránylana, mint 3:2. A káptalanok külön nem küldhetnének követeket, tagjai azonban választhatók lennének. „A Magyar Tudományos Egyetemnek is egy különös követ viselje az ország gyűlésén képét." Az országgyűlési tárgyak elsőbbségének eldöntését, bárki javasolta is azt, mindenkor a gyűlésre kívánták bízni. Külön foglalkoztak az országgyűlés határozatképességéhez szükséges létszámmal. Korlátozni kívánták a két tábla közötti nézeteltérésből adódó elodázását a törvényjavaslatoknak. Minden vitás kérdést a következő országgyűlésen kéne szavazással eldönteni. A szavazás után törvényjavaslatként a királyhoz továbbítanák. Javaslatuk szerint a király is csak háromszor utasíthatott volna el egy törvénytervezetet, a negyedik országgyűlésen, 9 év után törvényerőre emelkedett volna. Az utasítás kitért a vármegyékre, s a szabad királyi városokra is. A törvénykezés tárgyában javasolt törvénycikkekkel kapcsolatosan azt kívánták, „hogy a törvényhozó hatalom a jelenleg fennforgó állapotok elrendelésében oly intézkedésekre is terjessze ügyeletét, melyek a népet erkölcsi és polgári mívelődésre, és emelkedésre késztetvén, s e célra módot, eszközlést foglalván magukban — a hazafiakat tökéletesítve, inkább alkalmatosakká tegyék, hogy a polgári társaság igazaiban, kötelességeiben és áldásaiban teljesebb mértékkel részesülhessenek." A helységeket tervezetükben a lélekszám nagysága szerint három osztályba sorolták, majd szabályozták a törvényhatóság létszámát, összetételét, fellebbviteli fórumát. Foglalkoztak a bírók fizetésével is. A rabokkal kapcsolatban kívánták, hogy oktassák őket valamilyen munkára. 153