Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

„ki akarja lelkére venni mind azt, mit az alatt a 8 millió, nem szólván egyébről, a VIII. cikkely híjával szenvedni fog? Mit felelünk akkor, ha most önmagunkat ily eljárásnak részeseivé tesszük? azt, hogy a mily mértékkel mérünk, ollyal mérnek nekünk is vissza, nem fog-e beteljesedni rajtunk, mi már sokszor beteljesedett? ... Vagy azt hiszi-e a kormány, hogy ő és mi urai vagyunk az időnek és ... meg tudjuk állítani a napot, hogy várjon mozdulatlan".

113 December 11-én és 30-án mindkét reform megbukott. Most már csak olyan próbálkozások jöhettek számításba, melyek a legjobb esetben is csak apróbb módosításokat jelenthettek. A következő törvényjavaslatok születtek: Az úrbéri IV. tv. 4. §-a a kistizedről, különféle terményadóról rendelkezett. Kimondta a méhrajoktól mindenféle szolgáltatás eltörlését, a bárány, s göde után pedig az addigi szokásban levő járandóság helyett 1 1/2 Ft-ot kellett fizetni az uraságnak. 5. §-a szerintTa jobbágy az úgynevezett „ajándék"-okat, 2 csirkét, 2 kappant, 12 tojást, 30 egésztelkes jobbágy együtt egy borjút (tetszése szerint megválthatja 12 krajcárral). 6. §. a jobbágy igásrobotját 20, gyalogrobotját 10 kr-ral megválthatja. 7. §. Kimondta a hosszúfuvar eltörlését. Helyette az egésztelkes jobbágyoknak 2 napig 2 marhával igásrobotot kellett teljesíteniük, s a kisebb telkes jobbágyoknak telkük arányában kellett dolgozniuk. Az irtásokról: a) a földesúr engedelmével történt irtásokat, melyek nem olvadtak bele a telki állományba visszaváltották, b) a földesúr engedelme nélküli, telki állományon kívüli irtásokat visszavették. A legtöbb irtás ide tartozott. Csak az úrbér alapját képező irtásokat hagyták meg a jobbágyok használatában.

114 Miután a főrendi tábla még jobban letompította ezeket a javaslatokat, felkerültek a kormányhoz. A válasz csak 9 hónapi veszteglés után érkezett vissza. A kormány egyrészt mérsékelte, másrészt pedig kibővítette a tervezeteket. Mérsékelte a tervezeteket az örökváltság, a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságáról szóló törvénycikkek elvetésével. Néhány engedménnyel azonban bővítette azt, pl. az irtások kérdésében követelte, hogy az 1807. után tett irtásokat ne lehessen visszaváltani, a jobbágyi legelőkről kimondta, hogy az eddigi nagyságánál kisebbre nem szorítható. Ezekkel két célkitűzése is volt az udvarnak, mégpedig az adóalap biztosítása, s a király kedvező színben való feltüntetése a jobbágyság szemében anélkül, hogy saját érdekei rovására ment volna. Az olyan nagy várakozással indult úrbéri munkálatok tehát igen csekély eredménnyel értek véget. A jobbágytelken élő nemesek állami adóztatásával mégis rést ütöttek a nemesi adómentességen, az ugar, s a másodtermés adómentességének megerősítésével pedig a paraszti árutermelést mozdították élő. Míg az úrbéri törvénycikkek megalkotása ilyen hosszan vajúdott, s a rendek a főrendekkel alkudoztak, vagy a királyi választ várták, az országgyűlés nem maradt tétlen. Megindult a harc ismét, mint a korszak minden országgyűlésén, a nyelvért. Az 1832. november 20-i határozat a következőket írta elő a követeknek: 151