Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

nemességet a reformok veszélytelenségéről: „Mások azon bal véleményen vannak, mintha a statusok táblája az újítás szelleme által annyira elfogult volna, hogy célba vett változtatásai ősi alkotmányunkat, s a nemesi jussokat veszedelmezteti. De ily szándék tekintetes karok és rendek a magyarországi törvényhozó testhez nem fér — sőt a mostani állásában voltaképpen lehetetlen is — mert aki az ország gyűlése folyamotját gondosan követte, tapasztalni fogja, hogy csak kevés számú követek vannak oly helyheztetésben, hogy egyes esetekben utasításaik nem lévén, egyedül saját győződésük szerint voksolhatnak — rendszerint amint az országos naplókönyvek mutatják, az utasításokon alapult többség dönti el a kérdést. Kérdem már fel lehet-e tenni, hogy két rendbéli, az ország legjelesebb férfiakból álló országos küldöttség? s magok a törvényhatóságok oly törvényjavaslatokhoz járuljanak, melyek az ősi alkotmányunkat, és nemesi jussainkat veszedelmeztetnék? — ez valóban lehetetlen. Másképp áll azonban a dolog mivolta, mely a nemzeti közkívánságon alapul — mert annyi bizonyos, hogy a tudományok, a mesterségeknek naponként bővebb kifejlése, s terjedése az egyes polgárok közt új szükségeket, új viszonyokat szültek — a mit is eleink már 790-ik esztendei országgyűlésén elismervén — századok előtt hasznosan alkotott törvényeket elavultnak tapasztalván — ezeknek módosítását, javítását, s az újabb polgári viszonyokra nézve új és elhatározott törvények alkotását szükségesnek tartották azoknak kidolgozását egy országos kiküldöttségre bízván — 1825—27. országgyűlésén ezen kész munka ismét egy újabb országos küldöttségnek vizsgalatjára és az újabb időkben támadt szükségekhez való alkalmaztatás végett adatott — mely fáradságos munkálkodása után is az 1830-ik esztendei országgyűlésén általa készített törvényjavaslatokat felhozván — felséges urunk ezeket további észrevételek végett a törvényhatóságokkal közöltette, nincs tehát e részben valami elmülotva, s biztosítva vannak a haza jussai".

110 Így igyekezett változtatni a megyén eluralkodott reformellenes hangulaton, jelentős segítséget nyújtva volt követtársának, Bezerédjnek. A másik követ, Jeszenszky, aki kezdetben szabadelvű volt, hamarosan a kormánypárt táborába pártolt.

111 Augusztus 28-án megérkezett az elutasító királyi válasz. A kormány tehát csak látszólag űzött jobbágy védelmi politikát, azért, hogy felhasználja a nemesség ellen. A nemesség eddig reformpolitikát űzött ugyan, de csak azért, hogy megerősítse rendi jogait a kormánnyal szemben. Most azonban, mikor a kormány nyíltan elgáncsolta a reformokat, melyekben a nemesség saját konszolidálódásának a felételeit látta, s azért is pártolta, hogy egy parasztforradalomnak elejét vegye, megváltozott a helyzet. A sérelmi politika útjára tértek át, s a nemzeti függetlenség megvédését kezdték hangoztatni, miközben támadták a kormányt és szövetségeseit a főrendeket, akik veszélybe döntik a nemzetet. A jobbágykérdés eszköz lett a kormány elleni harcban, már csak a sérelmi politika indoklásához volt szükséges. A reformpolitika ilyen elkanyarodása közepette csak néhányan voltak, akik továbbra is öntudatosan képviselték a polgári reform ügyét. Ez a törpe csoport az ellenzék szűkebb köre volt Kölcsey és Deák szellemi vezetésével, melyhez Bezerédj is közel állt.

112 Bezerédj fogalmazta meg a nemesség új, központi problémáját: elhárítani a felelősséget a nemesség fejéről és a kormányra tolni lehetőleg mindent: 150