Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

A december 3-i jelentésből értesültünk arról, hogy a követek a megye utasításait híven teljesítették, eddigi szavazatukat visszavonták, s a megye ellenkezését a naplókönyvbe is beiktattatták. Csupán néhány kérdést intéztek a közgyűléshez: „...esedezünk a tekintetes nemes vármegyének, mire vezethet, ha a vármegyéknek voksaik — bár nem változó dologban — még is eképp változnak? és ha nem is vesszük fel a vármegyéknek mind áltáljában constitutionális, mind jelesen országgyűlési állásukat, hathatóságukat, tekintetüket, melyek minél kitűnőbbek, fontosbak, annál gyengédebb szorgalommal őrzendők — nem is vesszük fel a törvényhozó hatalomnak tekintetét és morális erejét, — vajon tekintetes nemes vármegye mire vezethet, ha már az országgyűlési ünnepélyes végzés után, nem talán változott körülmények miatt, nem azért, hogy talán a dolgot felfüggesztő feltételek, célok nem teljesedtek, mely esetre igen is fenn van tartva és természetesen szolgál is a regressus — a visszalépés az országgyűlésén közönségesülne? vajon nem használhatná-e ezt majd más rész az ellen is, mit a nemes megye óhajt — és már kivívott? vajon nem élhetne-e ezzel a fejedelem is az országra nézve? vajon mi lenne a tövesebhedt törvényhozásbul? vajon tekintetes nemes vármegye, alkotmányunkra, hazánkra mi lenne a következés? —"

m Ezekből a kérdésekből kiérezni a vádat a megyével szemben, s a követek ellenkezését, valamint a végrehajtás megalázó voltát. A jelentés felolvasása után, talán a közgyűlés résztvevői is érezték a helyzet visszásságát, mert hosszan fejtegették az utasítás kiadásának okát — szegényebb sorsú nemes társaik pártolásának szükségességét.

105 December folyamán, szinte mintegy a megyei nemesség lelkiismeretének megnyugtatásául, sorra érkeztek a válaszlevelek, melyekben pl. Gömör és Hont, Csanád, Máramaros, Arad, Bihar stb. megyék a legnagyobb egyetértésüket fejezték ki.

106 A pártviszonyokban tehát változás jött létre. Sikerrel járt az a kormánypolitika, mely 9 hónapig visszatartotta a királyi választ, s ezt az időt a megyei ellenzék letörésére, kormánypárti többség megszervezésére használta fel. Ennek a taktikának a következményeképpen távozott többek között az ellenzéki követek sorából a békési követ Nóvák, Kölcsey, s Torna vármegye követei Andrassy György és Bárczay József.

107 1834. június 17-én Csapó Dániel is írt megyéjének. Levelében gyengülő egészségére hivatkozva lemondott követi tisztéről. A közgyűlésen a követi pályának folytatására való felszólítástól „csupán méltó kíméletből tartózkodtanak", mivel mint megjegyezték, ismeretes volt a megyében az első alispán közszolgálati buzgósága „mely szerint ő önmegtagadással nehezebb áldozatokra is kész szokott lenni". Tihanyi Tamás főispán június 22-i levelében felszólította a karokat és rendeket, „hogy tisztelt elsőalispán urat, kinek érdemeit ők véle együtt egyformán ismerik és tudják méltatni, követi tisztének egészsége helyreállítása utáni folytatására hathatósan reá bírják". A közgyűlésen azonban „továbbra is azt ítélték, hogy kedvelt és méltatott első alispánjuk iránt tartozó gyengéd figyelmük ellen vétenének, ha őtet a fennforgó állapotban reá bírással morális kényszer alá ejtenék".

i08 így tehát július 29-én újabb követválasztásra került sor, melyen Jeszenszky János másodalispán 358:83 arányban győzött Perczel Sándor táblabíróval szemben.

109 Ezen a közgyűlésen már jelen volt Csapó Dániel is, s lelkes beszédet tartott, egyrészt a reformok mellett, másrészt pedig igyekezett megnyugtatni a 149