Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

kiszabott adói fundust oltalmazván minden csorbulástól, midőn ily óvó törvény mellett a nemes azon fundusból némely részt magának szerezne, ezáltal csak önként, erőltetés és nemesi jussainak szinte úgy sérelme és kisebbsége nélkül vállalná magára a szerzett adói telekkel összekötött közterheket..." A felszólalók ezen kívül hangsúlyozták, hogy az indítvány ellenkezik a vármegye 6-án hozott, s a követeknek kiadott utasításával, mely az országos határozattal tökéletesen összhangban volt, s most nem ellenkezhetnék anélkül, hogy a törvényhatóság méltóságát meg ne sértenék. Felszólalásuk azonban eredménytelen maradt. „... az indítvány mellett álló felekezet, melyet a gyűlésen Szekszárdról és Dunaszentgyörgyről ugyan kevesebb, de annál többen Szokolyról és Dunaföldvárról megjelent nemesek — nagy számmal növeltek — a dunaföldváriak szinte 180 különös folyamodásban jelentvén ki az országos végzésen meg nem nyughatásukat —". Az indítványból tehát végzés lett, miután az alispánt felszólították, hogy tovább ne ellenkezzen. A végzés megszerkesztésére bizottságot jelöltek, melynek elnöke Jeszenszky János másodalispán lett. A bizottság tagjai: Jeszenszky Miklós császári királyi kamarás, Perczel Sándor, Magyary Sámuel táblabírók, Dőry Gábor főszolgabíró, Forster Benedek tiszti főügyész és Sztankovánszky Imre tiszteletbeli főjegyző. Sztankovánszky a munkálat alóli felmentését kérte, mivel belső meggyőződésével ellenkezett. A karok és rendek azonban tiszti kötelességére emlékeztették, s kényszeríteni akarták a jegyzői feladat ellátására. Sztankovánszky, miután megújított kérelmét is elutasították, lemondott jegyzői hivataláról, melyet 11 évig viselt." Perczel indítványa tehát végül mégis megvalósult, s elkészült a követeknek adandó utasítás, melyet az országgyűlésen a naplókönyvbe is be kívántak iktattatni, s a többi megyei törvényhatóságnak is megküldték. „... a nemesi kézre szállott és a jövőben szállni fogó jobbágy és ehhez rokon voltú telkek minden közadótól minden időre mentek maradjanak, és légyenek, ekép azon törvényes elv, hogy a teher a személyen és nem a telken fekszik — a maga épségében fenntartatván." Ha ennek következtében a jobbágytelkek száma annyira lecsökkenne, hogy az országos költségek fedezésére a kincstárt pótolni kellene, akkor arról az országgyűlés gondoskodjon.

100 Ezt és az ehhez hasonló határozataikat azonban nemcsak a tolnaiak küldték más megyéknek, de Szekszárdra is szép számmal érkeztek hasonló tárgyú átiratok. így pl. Bereg és Szabolcs vármegye is a nemesi adómentesség melletti kiállásra buzdított.

101 A Perczelek indítványai azonban ezzel még nem értek véget. Perczel Gábor azt javasolta, hogy az országgyűlésen lévő követek tiszteletdíját, — mivel hivatalukat nem látják el — a szegény adózó nép javára fordítsák. A közgyűlés azonban nem fogadta el, mivel eddigi szokásokkal ellenkezett, s a követség által a tisztviselőség nem szűnt meg.

102 Perczel István indítványára egy választmányt neveztek ki, melynek célja a tárgyalások menetének a meggyorsítása volt. Ettől kezdve a bizottság tagjai nézték át az országgyűlési iratokat, naplókönyveket, s észrevételeiket a közgyűlésen jelentették. A többség tehát ezentúl csak az ő közvetítésükön keresztül értesült az országgyűlés eseményeiről. A bizottság elnöke: Perczel Gábor táblabíró, tagjai: Gindly Antal, Magyary Sámuel, Újvári József, Makay Boldizsár, Perczel István táblabíró, Dőry Gábor fő-, Perczel Imre alszolgabíró, Dőry Fridrik tiszti alügyész és Perczel Móric aljegyző.

103 148