Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

Az ugarbéli termékekből a kilenced szinte oly tagadhatatlan jussal illeti a földesurat — mint az egyéb jobbágytelekbéliekből — és ennek attóli elesése az ő szembetűnő veszteségét — melyet megyénk "példájával — hol a dohányt a jobbágy az ugarában termeszti — eléggé kivilágosíthatunk — így közvetlen és egyenesen, egyszersmind pedig távolabbról úgy is következtetné — hogy a jobbágy az ugart szabad földnek látván, majd ingert kapna, hogy azt mind és mindenütt és szünet nélkül vetegesse — ez által pedig mellesleg ugyan az uradalmi közlegeltetésnek hol ez az ugarokon is divatoz — önkényes gátolhatásán kívül — főképpen a földet — melyet ismét hasonló mértékben meg-meg javítgatni akár mily szorgalmával sem győzne — erejéből lassanként kifogyasztván annak vékonyabb termésével az uradalmi rendes kilencedet is nyilván alább fogná szállítani — magát egyszersmind annál súlyosabban károsítani." „ ... mindőn a lealázott emberi jussok f elemeltetésit a rabszolgák méltányos felszabadíttatásukkal tárgyaló Anglia az érintett elvből indulva azon szolgák tulajdonosaiknak részére pótlás bérről törvényhozói igazsággal gondoskodik — a Magyar Törvényhozás előtt sem léendnek kevesebb tekintetben ama hazafi földbirtokosok — kik javaik nagyobb részével a köznek régóta áldozván — most nem ezért pótlást, — hanem egyedül a magoknak fenntartott kis részben további szabad — és minden megszorításiul ment haszonvételt méltán, és a legvilágosabb igazsággal kívánnak."

92 A pótutasítás szövegét elküldték más vármegyék törvényhatóságaihoz is, hogy „vélük rokon érzetre"' felszólítsák. A követeknek ezen kívül még a nádort is fel kellett keresniük, hogy az úrbéri kilenced fenntartásának pártolását kérjék tőle.

93 A nádor kedvező választ adott, s a főrendek is a földesúri juss fenntartása mellett szavaztak.

94 A megyében hálaérzéssel fogadták azt a követi jelentést, amely számukra ennyi jó hírt hozott.

95 Az öröm azonban nem sokáig tartott. Október 1-én számolt be Bezerédj arról a kerületi ülésről, melyen a többség elfogadta az ugarbóli kilenced eltörlését, s még módosítást sem javasolt — így tehát országos ülés elé terjesztették a határozatot. Tolna vármegyével csak 9 megye és Horvátország szavazott.

96 Ekkor ifj. Perczel István táblabíró azt indítványozta, hogy mivel a sérelem orvoslására más mód nincs, felírásban kérjék meg a királyt, hogy az országos végzés szentesítését tagadja meg. Bár az indítvány sokaknál visszhangra talált, a többség mégis elvetette, ugyanis az ellenkezett a törvényhozás rendszerével, amely szerint az országgyűlésen a többség által elhatározott végzésben a kisebb számban maradó résznek meg kell nyugodnia.

97 Sikertelenek maradtak a más vármegyékhez küldött felszólító levelek is, mivel csak egy vármegye csatlakozott. Október végén a főrendek is elfogadták az ugarbóli kilencedre vonatkozó javaslatot.

98 Ugyancsak a november 18-i közgyűlésen szólalt fel Perczel Sándor táblabíró is, az országgyűlés azon határozata ellen, mely szerint a „nemesek kezén lévő jobbágytelkek ezentúl szinte úgy, mint a nem nemesi kézen lévők adóztassanak". Indítványt tett, hogy a követek az országgyűlésen jelentsék ki ellenkezésüket, melyet az országos naplókönyvbe is iktattassanak be, azonkívül a megyei törvényhatóságokat is rokonérzetre szólítsák fel. Az indítvány ellen az elnöklő másodalispán, Jeszenszky János, majd Sztankovánszky Imre tiszteletbeli főjegyző szólalt fel, kik azt bizonygatták, hogy a törvény „nem a nemest veti adó alá, hanem csupán a törvények által 10* 147