Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

már Pozsonyban kell lenniök. Eddig — amint írták — az üléseken tárgyalt kisebb ügyekben kapott utasításaik értelmében jártak el. November 19-én már Pozsonyból jelentették a megye követei, hogy ott a november 3-án tartott első diétái ülésen a rendek úgy határoztak, hogy a hitlevélbe a kihagyott részeket, kellően megindokolva, újból beillesztik és annak megtörténte után ismét az uralkodó elé terjesztik, csatolják egyben ahhoz a már elodázhatatlanul tárgyalandó gravameneket is. Majd 7-én a koronázásra jövő király fogadtatásáról, 9-én pedig a katolikus és a protestáns vallások közti vitás kérdésekről tárgyaltak. Végül ezen a napon fogadták a rendek Schlosshofban Lipótot, aki 11-én átadta az országgyűlésnek szóló propozícióit.

70 Továbbiakban a küldöttek a november 12-én végbement nádorválasztás lefolyását írták le részletesebben a jelentésükben. A kapott instrukciók szerint ők csak olyan magyar nemesre adhatták le a szavazatukat, „akinek alkalmasságában, hazaszeretetében a nemzet is megnyugszik". Utasításaiban az ország legtöbb megyéje is ezt az akaratát juttatta kifejezésre, megtoldva még azzal, hogy azon esetben, ha a király nem egészen megbízható egyéneket jelölne a nádori székre, a követek tartózkodjanak a szavazástól és új jelölteket követeljenek. Közben olyan megoldás is felmerült, különösen a felső táblán, hogy a király negyedik fiát, Sándor Lipót főherceget kellene a nádori székbe ültetni. Ezt sokan, különösen a dunántúliak — köztük Tolna is — ellenezték. Ettől kezdve a főrendek igyekeztek az ellenzéket a főherceg javára megnyerni. Törekvésük úgy látszik sikerrel járt, mivel a végén már csak Pest, Pozsony, Sopron, Tolna és Zemplén megye alkotta az ellenzéket.

71 A választás napjára azonban már ezek a vármegyék is hozzájárultak a főherceg megválasztásához. Miután így az egyhangú választás biztosítva volt, a király küldöttei átadták a tábla elnökének zárt borítékban a király jelöltjeinek nevét tartalmazó levelet. Az országbíró ekkor azt indítványozta, hogy a király iránti bizalom kifejezéseképp a borítékot ne is bontsák fel. Az indítványt az országgyűlés elfogadta és anélkül, hogy a borítékot felbontották volna, egyhangú felkiáltással az ország nádorává választotta Sándor Lipót főherceget. Megállapította a gyűlés, hogy a választás törvényes, mivel a herceg, mint Holics és Sassin birtokok urának a fia, magyar birtokos nemes.

72 November 13-án az országgyűlés egyhangú határozattal választotta koronaőrré gr. Keglevich Józsefet és gr. Nádasdy Mihályt, a nádor pedig Berzeviczy Andrást nevezte ki alnádorrá. A 15-én megtörtént koronázásról a küldöttek hazatértük után a közgyűlés színe előtt élőszóval kívántak beszámolni, ezért arról írásos jelentésükben nem is emlékeztek meg. Végül jelentették a követek, hogy a november 17-i országos ülésen hozzájárultak ahhoz, hogy a 150 000 forintnyi koronázási ajándék összegét, amelyet „ötvennel még emeltek is aranyban", megyénként a palatinális porták szerint osszák meg. Ezzel kapcsolatban a rendek azonban azt kívánták, hogy a királynét a következő évben már ne Pozsonyban, hanem Budán koronázzák meg. Az alapos és részletes jelentést, valamint a követeknek diétái magatartását a rendek helyesléssel és megelégedéssel vették tudomásul.

73 December 11-ről keltezve Jeszenszky Sándor újból egyedül küldött jelentést haza, mivel Bezerédj Ignác Pozsonytól távol, Győrben gyógykezeltette magát. Jeszenszky beszámolt arról, hogy a király a prímási palotában fogadta a két tábla tagjait. A török béke sikertelensége miatt azonban hamarosan visszautazott Bécsbe, meghagyva a rendeknek, hogy gyűléseikről rendszeresen tájékoztassák őt. A koronázási ajándékpénz megyénkénti kirovása is megtörtént, amely 8 Tanulmányok Tolna megye történetéből VIII. 113