Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

szerint Tolna megyének 2476 frt. és 22 krajcárt kell majd fizetnie. Ettől kezdve Bezerédj betegsége miatt egészen a diéta befejezéséig csak Jeszenszky küldött haza jelentést. 1791. január 11-i levelében egész röviden értesítette a megyét, hogy a Diarium kiadásáról és áráról a megye hozzá intézett iratának a vételekor már megtörtént a döntés. A magyar hivataloknak Bécstől való függetlenítéséről is tárgyalt a diéta, a bírósági ügyekben azonban még a deputációk előtt fekszik a tervezet, ugyancsak bizottsági kidolgozásra vár az iskolaügy is. Az utóbbi két jelentést a január 17-i közgyűlésen a rendek minden különösebb észrevétel nélkül vették tudomásul.

74 Az 1790/91-es országgyűlés befejezéséhez közeledett, így utolsó írásbeli követi jelentését Jeszenszky Sándor Pozsonyból, 1791. február 9-én küldte haza megyéjének. Bezerédj betegsége miatt még mindig távol volt. A követ beszámolt arról, hogy a Bécsbe küldött főrendi deputáció, a király gyengélkedése miatt, csak január 20-án tudott hazatérni. A 22-i gyűlésen azonban mindjárt három részletben adták ki a király rezolucióit és a küldöttségnek adott válaszát. Ennek megtörténte után a két tábla közös ülése kereste és tárgyalta a módot, hogyan csoportosítsák és dolgozzák ki a leiratra vonatkozó feleleteket, miként építsék be a feliratba a változásokat, amiket a király elfogadott és azokat a pontokat, amelyeket egyszerűen törölt. A tervezet csak február 5-ére készült el, amikor is a rendek a bizottság javaslatát pontról pontra megvitatták, majd elfogadták és a magyar udvari kancellária útján jóváhagyásra a királyhoz újból felterjesztették. Több dolgot a király még ekkor sem fogadott el. Így tehát új helyzet alakult ki, amelyre vonatkozólag a megyei követek utasítást nem kaptak. Egyébként is az 1792-es országgyűlésre már más küldöttek kellenek. Jelezte a követ, hogy a diétáról hazatérve, kötelességéhez híven, személyesen fog az országgyűlés egész folyamatáról részletesen beszámolni, ami az 1791. évi március 2-i megyegyűlésen történt meg. Ez alkalommal a megyei rendek a diéta ideje alatt hazaküldött jelentéseket illetőleg megelégedésüket fejezték ki. Köszönetet mondtak a követeknek az ország és a megye érdekében kifejtett odaadó működésükért, amellyel valóban méltóknak bizonyultak a megye bizalmára és képviseletére. Különös elismeréssel szóltak Bezerédj Ignácról, aki a családjában bekövetkezett haláleset és betegeskedése ellenére, még a közös bizottságokban és a kerületi üléseken is, erejét nem kímélve munkálkodott közre, ezzel is öregbítve megyéje jóhírét.

75 Azokból az utasításokból, amelyekkel a megyei követek ezen az országgyűlésen megjelentek és annak lefolyásáról hazaküldött jelentéseikből, valamint azok mellékleteiként csatolt királyi rezoluciókból, továbbá a rendek felirataiból is megállapíthatjuk, hogy a diéta tárgysorozatának legfontosabb, legtöbbet vitatott pontja elsősorban a királyi hitlevél, majd a koronázás, a nádorválasztás, végül a magyar nyelv használatának és II. József által hátrahagyott problémáknak a kérdései voltak. A diploma tárgyalása során a viták élénkek, sokszor hevesek is voltak. Ennek ellenére Lipót koronázási hitlevelében mégsem tett a múlttal szemben semmi engedményt sem, csupán fenntartás nélkül ismerte el a fennálló magyar alkotmányt. Hosszú egyezkedések után, amikor a rendek látták, hogy a király tiszteletben kívánja tartani ősi jogaikat, 1790. novemberében először az ország nádorává választották negyedik fiát, Sándor Lipót főherceget, aki azután apja fejére tehette a magyar királyi koronát. 114