Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

dal; 234 katona és egy a környékről felfogadott Jova Kolaguz nevű idegenvezető felett rendelkezett. Idővel csökkent a helyőrség létszáma, az 1568—1569. évi zsold jegyzéken már csak harminc katona szerepel.

21 A török megszállás negyedik évtizedében még zömmel magyar lakosság él Szekszárdon. Igaz, hogy csak hatvan magyar családot jegyeznek fel az 1573. évi fej adódefterben, ami ebben az időben más helységekhez képest kevés, öcsényben 55, Decsen 87, Étén (elpusztult mezőváros Decs közelében) 190 házat, Tolnán ezernél több családot számlálnak. Kezdetben ezt a lakosságot megtűrték a megszállók. A Garai, Horvát, Kis, Mészáros, Nagy, Péter, Piros, Szabó, Szakái, Tót és Varga családok —hogy csak a gyakoribb családneveket említsük — többnyire szőlőműveléssel foglalkoztak, volt bírójuk, papjuk és egy templomuk, amit a török még nem vett igénybe. Marc Antonio Pigafetta 1567-ben Szekszárd alatt elhaladva feljegyzi, hogy: „az egész török vidéken egyedül itt hallottam harangszót".

22 Evlia Csel ebi az 1660-as évek elején járt Szekszárdon és a következőket örökítette meg. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy a budaiak és a pécsiek „Szik hiszári"-nak, azaz Kutyavárnak titulálják Szekszárdot, ami érthetően szerfölött bosszantja az itt élő bosnyákokat. Ezután külön-külön leírja a várat és a külvárost. „A vár alakja. Egy sétahelyes, magas dombon, négyszögalaku, kőépületü vár, de magányosan áll. összesen nyolc tornya van s az egész körülete hatszáz lépés, alacsony árok veszi körül. A várban csak öt ház van, a többi helye szabad tér. Szülejmán khán dsámija kicsiny deszkaépület; a déli oldalra nyiló egy kapuja s az árok fölött lánccal megkötött felvonóhidja van. A várnak északi részétől a Duna folyóig menve, egy ágyülövésnyi távolságon sik rét van, melynek környéke termékeny föld, némely helyein nádasok vannak. A várnak környékén kimagasló dombok vannak; Oszmán és Rusztem pasák e dombokon helyezték el az ágyukat s miközben vivtak, megadás utján elfoglalták." A váron kívül lakó, jórészt bosnyák lakosság első nagyobb csoportja a vár és környéke védelmére hátrahagyott katonaságból, a különféle állami és egyházi tisztségviselőkből valamint azok családjaiból rekrutálódott. Szekszárd is az „iszlám háza" lett. Kezdetben a szandzsákbég és a kádi hivatala a harcot átvészelt épületekben kezdte meg működését. Evlia Cselebi elmondja, hogy a rendkívül barátságos bosnyák lakosság mintegy félezer deszkatetejű, alacsony házikókban él. A cseréppel fedett dzsámi korábban keresztény templom volt, amelyből eltávolították az oltárt és a szentek szobrait, a freskókat pedig bemeszelték. Feltehetően a kórus céljára épült karzatot megtartották a nők számára, akik szokás szerint el voltak különítve a férfiaktól. A mekkai irány — kibla — jelölésére a templom déli falában imafülkét — mihrábot — alakítottak ki. A dzsámivá alakított keresztény templom falaira Korán-idézeteket pingáltak. A harangot kidobták a toronyból és ágyút öntöttek belőle. A torony jól megfelelt minaret céljára. Török szokás szerint körerkélyt ácsoltak a toronyra, ahol a müezzinek Allah nagyságát hirdették és vontatott kiáltásaikkal imára hívták a muzulmánokat. Naponta ötször kellett imádkozniuk: a sor hajnalhasadáskor indult, amikor egy fekete szálat a fehértől alig lehet megkülönböztetni. Imát csak tiszta testtel mondhattak, s ez az iszlám rendelkezés megkövetelte a fürdők építését. A szekszárdi fürdő a vár kapuja előtt, az árkon túl épült, egy cseréppel fedett fogadó szomszédságában. Mint sok más középület, ez is alapítvány volt, ame11