Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

tották. Állításuk szerint a király fogadta is a küldötteiket, akiknek azt mondot­ta, „menjenek csak egész nyugodtan haza, a kancellária útján ő majd intézked­ni fog az ügyükben". A lázongás végülis a vármegye elleni renitenciává fajult olyannyira, hogy katonai beavatkozást és bírósági eljárást tett szükségessé. 38 Első közgyűlésükön a megyék általában abban a kérdésben döntöttek, megmaradjanak-e tisztségükben a jozefinusi rendszerben kinevezett megyei tisztviselők. Tolna megye rendjei az 1790. március 29-i rendes közgyűlésükön először lemondásra szólították fel az elnöki teendőket ez alkalommal még ellátó, József által kinevezett Kapuváry Károly alispánt. Amikor az tényleg lemondott, akkor meg maradásra próbálták rávenni. Igyekezetük azonban nem járt ered­ménnyel, mivel Kapuváry Károly még szabályos megválasztása esetére sem kívánt tisztében megmaradni. Ennek következtében a közgyűlés úgy határozott, hogy a József alatti időben mellőzött volt alispánját, Jeszenszky Sándort fogja visszahívni, aki hosszas rábeszélés után — engedve a közóhajnak — a legköze­lebbi tisztújításig elvállalta az alispáni teendők ellátását. A többi kinevezett tisztviselőt egy-két kivétellel általában meghagyták állásukban, sőt még a későbbi tisztújítás sem hozott e tekintetben lényeges vál­tozást. Csupán azok helyett a tisztviselők helyett választottak másokat, akik ön­ként mondtak le állásukról, vagy kissé túlbuzgón szolgálták a jozefinusi-rend­szert. 39 Még a március 29-i megyei közgyűlés napján kelt Lipótnak az a regálisa, amelyben már azt közölte a megyével, hogy „uralkodását a törvények megtar­tásával kívánja kezdeni, ezért a nádorválasztás, a magyar népnek teendő eskü­tétele és megkoronáztatása céljából a karok és rendek egyetemes gyűlését pün­kösd utáni második vasárnapra, vagyis június 6-ára Buda szabad királyi váro­sába hívja össze és azon személyesen fog elnökölni". Felhívta a megyét, hogy meghívóját közgyűlésen hirdesse ki és a diétára „két alkalmas, a békét és köz­jót szerető követét küldje ki". 40 Lipótnak ez az elhatározása, hogy az országgyű­lést Budára hívta egybe, az ország közvéleményében, hangulatában igen kedve­ző hatást keltett, tekintve, hogy Budán 250 éve, Szapolyai János király ural­kodása óta nem gyűlhettek össze diétára az ország rendjei. A leirat a vármegyéhez 1790. április 8-án érkezett le. Az 1635: 79. t. c. értelmében azt az országgyűlés megnyitásának napját megelőzőleg hat héten be­lül ki kellett hirdetni, Tolna megye ennek a kötelezettségének az 1790. április 26-án tartott közgyűlésében eleget is tett. 41 A közgyűlésre szép számmal gyűltek össze a rendek. A jegyzőkönyvben névszerint felsorolva 58-an jelentek meg, je­lezve, hogy részt vettek még sokan mások. Ennek okát abban találhatjuk, hogy egyrészt a vitatható főispáni kinevezéssel bíró gr. Győry Ferenc ez alkalommal tisztújító széket is kívánt tartani, másrészt pedig az országgyűlési követek vá­lasztása és a részükre adandó instrukciók pontjai is igen érdekelték a szavazati joggal rendelkező nemeseket. A gyűlésen az alispán elnökölt, aki bejelentette, hogy Győry Ferenc az ülésen betegsége miatt nem jelenhetett meg, így a tisztújítás elmarad. Mindent megelőzve ismertette az alispán a Helytartótanácsnak azt az értesítését, hogy Tolna megye főispánjává gr. Győry Ferencet nevezték ki, akinek azonban érvé­nyes királyi kinevezése nincs. Ezért a közgyűlés akként határozott, hogy a még meg nem koronázott Lipót főhercegnek feliratban hozzák a tudomására, hogy miután Győry Ferencnek újabb királyi kinevezése nincsen, őt a megye főispán­jává el nem fogadhatják és főispáni tisztébe be nem iktatják. Megállapította a gyűlés, hogy Győry Ferenc ezelőtt minegy öt esztendővel ugyan törvényesnek 106

Next

/
Thumbnails
Contents