Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

hetett sor, mivel a királynő az 1780. évben bekövetkezett haláláig, tehát több mint 14 éven át, országgyűlést nem hívott egybe. A követek a diétáról történt hazatérésük után, bár jelentésüket írásban is beterjesztették, végső beszámolójukat a megyei közgyűlésen szóbeli úton tartották meg. A rendek a beszámoló során a követek diétális magatartása ellen semmi kifogást sem emeltek, jelentésüket helyesléssel vették tudomásul.

34 III. Mária Terézia utóda, II. József, a XVIII. század végén válságba jutott feudalizmust abszolutisztikus módon, a rendek megkérdezése nélkül felülről igyekezett korszerűsíteni. Kísérlete azonban az egységes monarchia megteremtésére nem járt sikerrel. „Az elhúzódó török háború és birodalmában a rendszere ellen feltámadt nemzeti ellenhatások ugyanis arról győzték meg, hogyha nem enged, akkor az egész Habsburg-birodalmat a teljes összeroppanás veszélye fenyegeti". Ezért amikor röviddel halála előtt, 1789-ben már súlyos betegen belátta azt is, hogy germanizáló és centralizáló terveit Magyarországban sem tudja megvalósítani, a lelkészségek rendezésére, a vallásügyre és a jobbágyság helyzetének javítására vonatkozók kivételével, összes alkotmányellenes rendeleteit visszavonta. Egyben ígéretet tett arra, hogy a török háború befejezése után, országgyűlést hív össze, megkoronáztatja magát és hitlevelet is ad a nemzetnek. Intézkedései azonban nem nyugtatták meg a nemességet. Ígéretei beváltására nem is maradt ideje.

35 A kérdések megoldására Józsefnek az 1790. február 20-án történt elhunyta utáni időben kínálkozott a legkedvezőbb alkalom. A trónörökös, Lipót királyi herceg, alig két héttel bátyja halála után, 1790. március 14-én a megyékhez intézett leiratában sietett közölni a rendekkel, hogy az 1723. évi törvény 1. és 2. cikkelye szerint őt illeti meg a magyar királyi trón, egyben jelezte az országgyűlés mielőbbi összehívására vonatkozó szándékát is.

36 A vármegyék, amelyek ekkor már szabadon gyűléseztek, Szabolcs megye kivételével elismerték Lipótnak a magyar trónra való igényét és jogát. Abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy királlyá csak akkor válik, ha az alkotmányban előírt módon megkoronáztatja magát.

37 A nemesség a megígért országgyűlés sürgős összehívását követelte, hogy ott összegyűlve megtárgyalhassák, módosíthassák, esetleg meg is semmisíthessék II. Józsefnek vissza nem volt rendeleteit. A diétán főleg azt kívánták elérni, hogy előjogaik élvezetében törvény biztosítsa őket. A nép rajtuk kívül álló részének a sorsa már kevésbé érdekelte a testületet. A parasztság ugyanekkor szervezkedni kezdett abból a célból, hogy Józsefnek a jobbágyság védelmében hozott és vissza nem vont rendeletei továbbra is érvényben maradjanak. Ebben a törekvésében József intézkedései következtében az 1780. és 1790. között számban megnövekedett plebejus (nem nemes, népi) értelmiség nagy része is erőteljesen támogatta. A szervezkedés folyamán a parasztok az országban, főleg az északi és dunántúli megyékben, lázongani kezdtek. Tolna megyében például Pakson, az 1791. év elején, a telepesek nyíltan amiatt lázadoztak, hogy a vármegye betiltotta a saját boruknak József által már engedélyezett szabad kimérését. Nem hitték el, hogy a kimérést valami újabb törvény tilalmazná. Ezért még a bécsi udvarhoz, magához a királyhoz is menesztettek küldöttséget, amelynek útiköltségeit közadakozás útján biztosí105