Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Bátaszéken. Az 1572—1573-ik évi fejadódefter a nyéki városrész további bővüléséről és a lakosság névanyagáról ad felvilágosítást. Az összesen 148 bátaszéki adózó (melyből 66 a nyéki városban élt) leggyakoribb családneve: Bálint, Bene, Bíró, Boros, Csányi, Csordás, Dámján, Farkas, Hegedűs, János, Karácson, Kocsis, Kovács, Margit, Mészáros, Mocsári, Odor, Pál, Peri, Rókás, Sajka, Somodi, Sós, Szabó, Szegi, Szilvás, Tamás, Tót, Varga, Vékás. Bátaszék gazdasági életében a gabonatermesztés és a szőlőművelés kimagasló helyet foglalt el. Alig akad kézműves, az emberek többsége búzát termel és 1566-ban több mint száz bátaszéki családnak volt tizedelés alá eső mustja. Akadtak itt olyan napszámos emberek, akik Budán és Fehérváron vár körüli munkával és építőanyag-fuvarozással keresték meg kenyerüket.

17 A török uralom utolsó negyedében csak mintegy ötven deszkatetős alacsony, szegényes külsejű ház árválkodik. Fürdőjük nincs, amit az átutazó mohamedánok hiányolnak is. Némi élénkülést jelez az épülőfélben levő fogadó és néhány szatócs bódéja. Az osztrák hadmérnök, Ottendorff Henrik ugyanebben az időben (1663-ban) a következőket rögzíti naplójában: „Bathosek palánkot nagyobbrészt kőfal, meg félkörű és négyszögletes tornyok, továbbá félsáncok és száraz árok vesz körül. Régen szép helység és a Duna másik partján fekvő Baja javadalma volt, de most nem sokkal különb, mint egy rablófészek. Lakói mind törökök, de lakik közöttük egy körösi keresztény katolikus ember is, aki keresztvetéssel árulta el magát. A palánkon kívül egy fogadó áll és lejebb néhány parasztház, melyek igen elhagyatottak voltak, s ezekben néhány rác és cigány lakott."*

8 Szekszárd J\*t*\.tiA 1529. augusztus 27-én itt táborozott le a török sereg. Az élelmiszerosztás előtt kiadták a parancsot, hogy minden katona keresse meg a maga alakulatát. Másnap a szultáni sátor tovább ment a sereggel.

19 Szinán Csaus, aki megörökítette az 1543. évi hadjáratot, közöl egy 1543. május 3-án keltezett levelet, melyet Kászim bég küldött a török birodalom központjába: Isztambulba. A levél így szól: „Ha e végvidék állapotáról méltóztatik érdeklődni, zilhidse havának 28. napján (1543. április 4.) a rossz természetű gyaurokból és gonoszmivü feslett erkölcsüekből egy nagy számú lovas csapat és néhány gyalogos összegyűlvén és eljővén, éjjel Szekszár vára közelében egy, lesre alkalmas helyen lesbe állott és hajnalban a válogatott lovasság megrohanta a várat. Mi, pedig, amint a padisah őfelségének szolgái, a végek bégjei szoktak tenni, éppen egy cselekedvén, az itt levő igazhitű harcosokat rögtön összehivattuk, mindnyájának kedveskedtünk, mindnyáját biztattuk és minden kívánságukat teljesítettük; azután a várnak egész környékét szoros őrizet alá vettük, egy helyet sem hagytunk üresen őrizet nélkül, szóval minden lehető intézkedést megtettünk; ekkor az összegyűlt gázikat (a hit harcosait) magunk mellé véve, kimentünk, amazokkal szembeszálltunk és heves harc és küzdelem támadt. A nevezett várban a lovasok agája Ejnekhán aga, igen vitézül harcolt és végre is vértanúvá lőn, többen pedig megsebesültek. Igen sok gyaurt levagdaltunk, többen megsebesültek, azonkívül pedig néhányan élve elfogattak. Egyszóval vereséget szenvedtek s összetörve megfutamodtak."

20 Szulejmán szultán szandzsákbégi székhellyé tette Szekszárdot. Parancsnokául a mekkai zarándokutat megjárt Hadzsi Szadit tette napi 30 akcse zsold10