Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése
az árvíztől. Az említett árvizek sem voltak tulajdonképpen minden eddigi víznél nagyobb árvizek, vízmennyiség szempontjából semmi esetre sem, de időközben a falvak viszonylagos magassága, környezetükhöz képest egyre csökkent, míg végül elérte őket a magas ártér szintje. AZ ÁRTÉR ÉS VELE SZOMSZÉDOS FELSZÍN FORMÁK, VALAMINT A NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG JELLEMZÉSE ÉS NÉPI ELNEVEZÉSE Az egykori és a sokkal kisebb mái ártér felszíne csak távolról, vagy térképen tűnik egyhangúnak, valójában az rendkívül változatos táj, ahol minden centiméter szintkülönbségnek jelentősége, következménye és értéke van. A talajvízszint változása^ a víz közelségét, a vízzelborítások gyakoriságát és időtartamát a növénytársulások mérőműszer pontosságával jelzik. Az ember a növényzeten olvasta le a különben alig látható talaj emelkedések és -süllyedések mértékét. Ennek ismerete nélkül az ártér sokoldalú haszonvétele, megülése lehetetlen lett volna. Az ártéren a felszínformáknak sokkal részletesebben megkülönböztető, gazdagabb elnevezése van, mint az árvízmentes, mezőgazdaságra alkalmas szinten. A terminológia kifinomult gazdasága a használat gazdag lehetőségeit tükrözi. Az árterek sokoldalú haszonvételének megszűnése, a vízrendezések befejezése óta azonban már több mint két emberöltő telt el, közel 100 esztendő. Az egykori árterek nagyobb része búzatermő táj, így ennek a gazdag felszínelnevezés-világnak a teljes bemutatása ma már nehéz. Megkísérelem a megmaradt és közel sem a régi mértékben kihasznált árteret a hagyomány és a helynévanyag felhasználásának segítségével bemutatni. Előbb azonban kitérek az ártéri helynévadás és a helynévanyag sorsának sajátosságaira, szembeállítva az árvízmentes szintek dűlőneveivel. Az ártér helynevei az ártéri gazdálkodás idején még nem dűlőnevek. A dűlőnév, a dűlő fogalma az egyoldalú szántóföldi műveléshez kapcsolódik. A szó legkorábbi írásbeli emlékei is ezt bizonyítják. A szántóföld irányát ugyanis a szántás iránya adja meg és így dűl-dől ez a földdarab. (A dűlő szó a dől-dűl ige főnevesült ő-képzős melléknévi igenevére vezethető vissza. Jelentésmagyarázatában „az alapige, valamilyen irányban elterül, valamilyen irányba nyúlik, vonul jelentésből kell kiindulnunk". 11 ) Az egy dűlőnévvel elnevezett, szántóföldi művelés alatt álló terület kisebb szintkülönbségeinek, ezekből adódó felszínalakulatoknak nincs a művelés szempontjából jelentősége, s addig, amíg azok a szántást nem akadályozzák, nincs is külön nevük. Ugyanakkora és ugyanolyan szintkülönbséggel rendelkező ártéri területen a haszonvétel kényszerű sokoldalúsága miatt számos helynév válik szükségessé. Ahogy a folyamatos vízrendezésekkel és tagosítással, a korábban földművelésre csak bizonyos, kisebb felületeken alkalmas táj mentesül a víztől és egységesebb, kiterjedtebb szántóföldi művelésre válik alkalmassá, tűnnek el a kisebb felszíni adottságokat jelölő helynevek ) helyet adva a kialakuló dűlőrendszer névanyagának. Az új dűlőnév rendszerint a sok korábbi helynév egyike lesz anélkül, hogy az abban jelzett felszíni sajátság az egész dűlőre jellegzetes lehetne. Ezt az ellentmondást a dűlőnévadásban általában úgy hidalják át, hogy a régi helynévből jelzőt formálnak, s ezt kapcsolják a dűlő szóhoz: Széktói dűlő (Alsónyék). Horgas 8
