Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Emelkedések és nyúlványai - Az ártér és környezetének növényzete, állatvilága, a növény földrajzi kutatások és a helynévanyag tükrében

nem lehet kötni vele, azt meg kell előbb fonnyasztani" (Madocsa). „Főzve oda hajija az ember, ahová akarja, ha nem főzi meg, elpattan" (Gerjen). „A cigle törékeny, kövér, ezzel nem lehet kötni, pattan, durranik. Azt meg kell fonnyasztani, akkor lehet bele kötni" (Madocsa). Különös hogy a cigle-vessző és ciglefűz a Felső Duna mentén, a Vág mellett, a Csallóközben és Komárom megyében éppen a hajlós, kosárfonásra alkalmas bokor-fűz fajták neve (Salix purpurea, S. sempervirens). A szót Pais Dezső, a szlávból származtatta és helynévvé válására több példát is hozott fel.

1

'

8 Ger jenben és Bogyiszlón nálunk is helynévvé vált: Cegléd, ill. Czegléd hát (Pesty). A kötözésre, fonásra nyersen alkalmatlan, de karónak egyenessége, könnyűsége és vízállósága folytán kiváló pöngő, vagy csöngő malát és bokorfüzes több helynévben felismerhető, melyek közül néhány éppen felhasználhatóságát is tükrözi: Csöngő hát (Decs), Csöröngő (Pataj, Pesty), Bokor fűzes (Gerjen), Bokros hát (Madocsa), Botos hát (Bogyiszló, Pesty), Sövénynyárs tó (Szekcső, telekkönyv, 1866.), Nyársod, Kis Nyársond (Szekcső, 1866-os térkép). A régiségben ilyen malátos, sövénynyársas, botos hely lehetett az az 1393—1395-ben említett Pózna Sziget is Feljszekcső határában, mely 16 év múltán már Kerekerdő nevet viseli, mert időközben a successio folytán a malátos helyét már nyár- és fűzfaerdő foglalta el, a göröndsziget kerek területéhez alkalmazkodva.

139 A nyersen is könnyen hajlítható ágú bokorfüzek összefoglaló neve reköttye. Helynévként Székcsőn: Rekettyés tanya (1866. telekkönyv). Ezek közül az, amelynek szürkén molyhos fonákú levele van, a szőrreköttye (Salix cinerea, Pais 1936.). Helynévként Gerjenből ismeretes: Szőrrekettyés hát (Pesty). Reköttye a szép barkákat hozó kecskefűz (S. caprea) is. Helynévként Szekcsőn Barkas erdő (telekkönyv, 1866.). A sárgavesszejű kosárfonó fűz neve sárga-reköttye: „Vági vági fát De micsoda fát Sárga reköttyét..." (gyermekvers részlete, Decs). Valószínű a sárga reköttye azonos a serege máléfával. (Decs, 1790.) A serege szó talán összefügg a ser, serit, sereg, sürög szóval, mint a csiga csigle, és így ez a tekeredésre, tekerhetőségre, fonásra való alkalmasságát jelezné,' mint csiga, csigolya szavunk példáján mutatja Pais.

1/lü A malátosban nő fel a bokorfüzek közt a fehér fűz (Salix álba) is. Lassan megelőzi és túléli a többit és fává magasodik. Ha a malátot még „fűöntőn" kiritkítják és karónak felhasználják, a fűzfák növekedése meggyorsul, a malátos helyén erdő támad. Füzes gyűr (Alsónyék), Fűzfás (Szekcső), Füzes foka (Báta), Fűzfa tó (Mohács). A sűrű malátnak és a malátos erdőnek jóformán nincs aljnövényzete, semmiféle más növény nem kap helyet benne. Ami később megjelenik, az is értéktelen takarmánynak. Az éleslevelű sásfélék (Carex gracilis, C. acutiformis, C. riparia, C. vesiccaria) legfeljebb fiatal korban legeltethetők. A keserű füvek, mint nevük is mutatja, nem jó legelőt adnak. (Polygonum hydropiper, P. amphibium) nem szereti az állat a mocsári nefelejtset és a szúrós, szőrösszárú mocsári galajt és réti füzényt sem (Myositis palustris, Galium palustris, Lythrum salicaria). Az egyetlen erre a szintre jellemző, de az állatok számára is ízletes növény a pénzes lizinka vagy métely fű (Lysimachia nummularia), melyet különösen a juhok szerettek. Régebbi felfogás szerint azonban Szent János 43