Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Állóvizek, vízmedrek, vizes, mocsaras helyek

földes úton jön az ember, ha az út felázott mondják, hogy elég mocsaras" (öcsény). Zsombék, zsombékos

; zsombos. A dzsindzsához hasonló jelentésű. Tulajdonnévként nem fordul elő, de összeírási kategória Bogyiszlón 1876-ban. Tulajdonképpen csak átvitt értelemben jelent mocsaras helyet, mert a zsombó, vagy zsombék egy sásféle által képzett kis halmocska. „Ha kirázzák a földet, tüzelni lehet vele. A zsombékos nem bírja meg az embert, bele is ülne. Más falu határában van, de Bogyiszlón nincs" — mondták 1965-ben. A Duna bal partján a zsombos egyenlő az őrjeggel (Pataj). M o c s o 1 a . Helynévként csak Pilisről ismert. Mocsolahát (Pesty). Köznévi használata itt ismeretlen, de nyugatabbra, Tolnában és Baranyában, ma • gyár községekben többször ez a neve a kenderáztatónak. A szó szláv eredetű. Fertő. Helynévként csak Mohácsott fordul elő torzult, Fertós alakban, de lehetséges, hogy a névmagyarázónak van igaza, mikor hozzáteszi, hogy Fehér tó, vagy Fertós.

91 Dunapatajon a Fertő „200 hold kiterjedésű nádas hely, itteni tájbeszéd szerint rétnek neveztetik, hajdan tó lehetett, és talán innen nyerte elnevezését". (Pesty). Szerepel a hamisítványnak bizonyult 1061-es szekszárdi alapítólevélben Lazarnoc ferteo írásban. A szó eredete a fetrengő, fürdő helyre, mocsaras ingoványra vezethető vissza.

92 P o s o 1 y a . Erdőrész neve Szekcsőn. Posvány. Köznévként használatos, az, amiben a disznó túr (Bogyiszló). Posványos-legelő, helynév, vagy inkább legelőminősítés Decsen 1770-ben. Indó, In dalló. Valószínű ingoványos, úszólápos helyeket jelöltek még az indó — indalló nevek is. így Madocsán 1828-ban készült térképen szerepel egy „Nagy Indó" nevű mocsaras, vizes hely a Hüllőben, amely később Pesty helynévanyagába is bekerült. Decsen Indalló tóság neve található a névjegyzékben. A szó töve az inog, ing szóra mehet vissza az ingovánnyal együtt. A g—d, sőt t változás elképzelhető, s vidékünkön is vannak rá példák: porond, porong.

93 Dobor, Dobornya. Szláv eredetet sejtet a szintén többször felbukkanó Dobor, Dobornya helynév, mellyel félreérthetetlenül mocsaras, tavas területet neveztek el. Dobornya fok. — „ily nevű tónak, mely az őcsényi határban fekszik, kifolyása" (Decs). Dobornya — „egész decsi határig lenyúló süppedékes lapály, most legelő" (öcsény, Pesty). Doborága (Laskó, Pesty). Dobocsinya (Kopács, Pesty). Véleményem szerint ezzel közös tőre vezethető viszsza a régiségben Felszekcső határában többször említett Doberdam v. Dobordon folyócska és ugyancsak ott említett „lacus seu piscina Dobor" és „saltum Dobor'

m A szomszédos Szeremle határával lehetett határos, valamint Bátmonostorral is. „Arundineta pratosa piscina dubor." }

,Penes piscinam Dubor et Hothzygeth" és „Doborthou" ,

95 Mindegyik esetben tó, vagy mocsaras tóval kapcsolatos a név, nem valószínű, hogy a szláv dab — tölgy szóból eredne, hihetőbb lenne inkább a dabar=hód szóval való kapcsolata, bár ennek az eredetezésnek hangtani nehézségei lehetnek. A tölgyet jelentő dab szó mindenképpen a többi magyarországi átvételhez hasonló damb, — domb-nak hangzana. Talán nem véletlen, egyezésre mutatnak a következő említések: 1323-ban „silva Hothzygeth ac Hydustou" 1384-ben „Wartava alio nomine Hothzygethtowa ill. Hodzygethowa". Végül 1395-ben kelt oklevélben az áll, hogy „Dobortawa que alio nomine Vartawa... vocatur",

96 vagyis Dobortawa és Hudustou ugyanannak a tónak kétféle, szláv és magyar neve. 32