Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A szállások formája és berendezése

a földművelés emelkedésével, ezekbe a kertekbe kerültek a szűrük és szalmarakodók is. így ezek a szállások elhelyezkedésükkel és szerepkörükkel a dunaföldvári Baka-szállásra emlékeztetnek leginkább. Földművelő-szállásokká azonban teljesen nem válhattak; ezt a folyamatot az elkülönözés végrehajtásának módja és a vízmentesítések akasztották meg, tették feleslegessé. A szállások elhelyezkedésének változása nyilván utal az állattartás módjának változására és ezen keresztül az egész ártéri gazdálkodás alakulására, az életmód változására is. Az állattartás, a gazdálkodás változása érintette a szállások külső arculatát, berendezését és szerepét, az egész ártéri életmódban elfoglalt jelentőségét és helyét is. A SZÁLLÁSOK FORMÁJA ÉS BERENDEZÉSE Vizsgált településeink határának bemutatásánál és történetük rajzánál láthattuk, hogy az ártérből való részesedés és annak használatának jogi feltételei, milyen változó mértékben tették lehetővé egyes falvak sajátos ártéri gazdálkodását. Ebből következik, hogy a szállások maguk is falvanként különböző súlyt és történetileg is változó szerepet kaptak és ennek megfelelően formailag is nagy változatosságot mutatnak. Más szavakkal, a szállás szó jelentéstartalma vidékünkön nem egységesen ugyanaz, sem a térben, sem az időbén. A sokféle helyi és történetileg változó szóhasználatból a szállás külső formáját egyértelműen meghatározni nem tudom, csak szerepét és azt is csak igen tágan tudom körvonalazni. A szállás az a hely, melyet egy, vagy több család kizárólagossági joggal használ, illetőleg birtokol és ahol állat és ember rendszeresen hosszabb ideig tartózkodik, hál és védelmet nyer az időjárás viszontagságai ellen. Az idő viszontagságai közé számítjuk az árteret elborító árvizet is, tehát a szállás az ártérben magaslathoz kapcsolódik, melyet csak a legnagyobb árvizek értek el. Ki kell emelnünk még a szónak azt a sajátságos jelentéstartalmát, hogy az mindig az embernek és állatnak menedéket nyújtó hely egészét és jogi helyzetét jelöli és sohasem megy át jelentése kizárólagosan a menedéket nyújtó létesítményekre: a szállás többet jelent, mint az enyhelyet nyújtó fészer, akol, kerítés, pajta, istálló, kunyhó, vagy ház. Timaffy azt írja, hogy a fészer külön és a szállás egészét egyaránt szállásnak nevezik Cikola-Szigeten és környékén.

120 Ez nálunk ismeretlen. Inkább az figyelhető meg, hogy a régi és mai szóhasználat is, a teleltető helyek nagyobb egységét, több család szállóhelyét együttesen illeti szállás megjelöléssel. Például, a bogyiszlaiak azt mondják, hogy KüU bogyiszlón négy szállás volt: Szentkirály, vagy Hosszuszállás, ahol 90 tanya volt stb. A szálláson mindenkinek volt tanyája. A Sárközben ezt már nem mondhatták, mert a szállások, különösen a múlt század elejétől kezdve, szétszórtan helyezkedtek el és nem alkottak csoportot. Itt a szállás egy gazda szállóhelyét jelentette, a szállási kunyhóval, vagy házzal, akollal, vagy istállóval, az azt körülvevő szénaállásokkal és gyümölcsöskerttel együtt. A szállás, vagy szállóhely jogilag kizárólagos használatú foglalást jelentett, de ezt a foglalást a szállás esetében nem jelezte szükségképpen az irtás, vagy kerítés, mint azt a kaszálóknál és irtáskerteknél tapasztaltuk. A szállások formáit megkísérlem történeti változásaival együtt bemutatni. A tipológiai sor az egyszerű aklos enyhelytől az istállóig és a nádkunyhótól a faluban lévő házat másoló, szilárd falú épületig, nem esik teljesen egybe az időrendi, a történeti változássorral, tehát a fejlődés nem egyenes vonalú. Az egyszerű, kezdetleges formák nem mindig régebbiek az összetettebbeknél és 318