Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - Halastavak, fokok és halászóvizek

te.

49 Ortvay Tivadar pedig azt írja_ hogy az Árpád-korban „azon különféle vizek száma, amelyeknek az egymást kölcsönösen kiegészítő forráskészletben nyomára találtam, egy-két százzal haladja meg a négyezret, ebből 3050 folyó, valamint 1050 ellenben álló víz, illetőleg halastó".

50 Hermán Ottó Pesty Frigyesre és Ortvay Tivadarra gondolt, amikor azt írta: „A történetírók mindinkább odajutnak, hogy ez a sok halastó mind mesterséges volt. Tagadhatatlan tény, hogy mesterséges halastavak voltak és úgy készültek, hogy a források és folyók vizét alkalmatos helyeken gátakkal elfogták, ezeket zsilipekkel látták el, a hol azután rendesen malom is épült, mely a fölös vizet használta... Kezdetben az írók nyomán haladva magam is a halastavak rengetege hitében éltem, sőt ezt alkalmaztam is .. . de midőn a Czége, Veisze és Varsa jelentős voltára reá jöttem s a halas vizek felosztását tisztába hoztam, azonkívül a piscina sokértelmű voltáról meggyőződtem, ez a hit szétfoszlott, mégpedig szükségképen. Akként vagyok meggyőződve, hogy a régi okiratainkban előforduló sokezer név legnagyobb részének nem a halastavakra, hanem azokra a tanyákra (tanyavetésre, halászati területre) van vonatkozása, a melyekre az egyes tó, vagy folyó minden község határában fel volt és ma is fel van osztva. E meggyőződésemet csak megszilárdíthatja az, a mit Ortvay az idézett helyen nyomatékkal kifejez, hogy t. i. azok a ,halastavak' mind — egy kettő kivételével — a folyóvizek mentén feküdtek."

51 Hermán Ottó álláspontjával vitatkoznom kell. Elsősorban a mesterséges halasok és halastavak fogalmát igen mereven értelmezte: csak gátakkal duzzasztott és zsilipéit létesítményekre gondolt. Maga a piscina szó valóban több esetben jelenthette egy nagyobb víznek halfogásra alkalmas részletét, a tanyát vagy a tó rekeszét, de többségében nem az volt. Ami pedig az oklevelek tova-tava szavak tana, értsd tanya, olvastának valószínűségét illeti, ebben Hermán Ottó tévedett. A halastó vagy fok és ennek latin megfelelői egyszerűen az ártér mélyebb részleteit jelentették, melyekbe árvízkor bevezették és apadáskor kivezették a vizet. Természetesen, a megáradt folyóvíz szétvezetése nemcsak a halgazdaság érdekében történt. Egyszerűen egy adott, meglévő és minden körülmények közt szétterülő víztömeg célszerű és hasznos szétvezetéséről volt szó

5 de az ez által létrejött halastavak mesterségeseknek tekinthetők, mert a víz be- és kivezetéséről, hasznosításáról emberi munkával gondoskodtak. Nemcsak megépítették a fokokat, a réseket, hanem azok fenntartásáról állandóan gondoskodtak. Ennek során újult fel a halállomány is. Ezért nem jogosult az az érvelés sem, hogy ,,vizeink akkori halbősége mellett valójában nem is lett volna szükséges a mesterséges halastavak olyan nagy számú létesítésére". Ezt a halbőséget többé-kevésbé mesterségesen kezelt és fenntartott árterek biztosították, így a természetes és mesterséges halivadék-nevelés akkor nem volt szétválasztható. Ami pedig az ilyen ártéri halastavak számát illeti, például vehetjük Öcsény és Decs esetét. Öcsényben a Pesty-féle helynévösszeírásban ugyan nem találkozunk egyetlen fok nevével sem, bár bizonyíthatóan voltak ilyenek akkor is a határban. Ugyanakkor a tavak, a holt Dunák, tóságok, tófenekek száma 9. Mindezek magasabb vízállás idején fokokkal összeköttetésbe kerültek az élő Dunával vagy Sárvízzel és onnan teltek meg vízzel és hallal. Decsen több mint ötven a tavak száma, a megnevezett fokoké pedig közel negyven. A folyókat kísérő ártereken tehát igenis elképzelhető e nagy számú halastó, mely valamikor célszerű, tervszerű vízgazdálkodásba volt kapcsolva. De ide sorolhatjuk azokat a holt és döglött Dunákat, morotvákat, amelyekhez mesterséges csatornák, fokok vezették a vizet. Pl.: a bogyiszlói Holt 12* 179