Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - A Sárköz
Dombvidéken Árterületen 1 Baksa-tó (ma Baksa- v. Bakta-tó) 2 Garabóc (ma Grábóc) 3 Kürt, Kert 4 Öcsény (ma Öcsény) 5 Saxard, Szak-sárd (ma Szekszárd) Perr Viktor kéziratos tanulmányában bővebben foglalkozik az egyes helynevek történetével és etimológiájával, melyet elegendő bizonyító adat híján csak fenntartással fogadhatunk el. Különösen áll ez a Baksa és Szekszárd helynevek etimológiájára. E helynévpárokhoz talán hozzátehetjük még Bátaapáti, Bátaszék, valamint Báta és Bátmonostor kapcsolatát, valamint — erre Pataki József hívta fel a figyelmet — a mai Kakasd és Szekszárd közt fekvő egykori Bat községet is, mely a középkorban néha Bata néven szereplő Öcsénynyel is alkothatott volna hasonló névpárt. A Garab—Grábóc párhoz harmadik tagul vehetnénk még a Duna bal partján fekvő Garab helynevet. Látni fogjuk a későbbiekben, hogy különösen a sertésnyájak gyakran úsztattak át árvíz idején a Duna bal partjára, s ez az útjuk régebben is meglehetett. Ezek azonban mind csak feltevések. A XIX. század végéig nyomon követhető a sárközi állatállomány rendszeres szállás-, illetőleg legelőváltása és ez nagyjából igazolja a hely névpárokkal felállított feltevést. A nyájak a nyár eleji árvíz elől felhúzódtak a dombok közé, majd a vizek visszavonulása után újra visszatértek az ártérre, és ott teleltek át. 109 A pogánylázadások leverése és a nemzetségi társadalom szétbomlása után a Sárköz területét egyházi adománybirtokként a pécsváradi, szekszárdi, bátaszéki és bátai apátság, valamint a váci káptalan kapta meg. (Talán azért, mert a Sárköz területén élő nemzetségek a lázadók oldalán harcoltak. A bátai apátságot a hagyomány szerint a besenyők térítésére alapította Szent László.) Az apátságok birtokai széles sávokban úgy helyezkedtek el egymás felett a Duna mentén, hogy a birtoktestek kiterjeszkedtek az árterületre és a dombvidékre is, azokat összekötötték, egybefoglalták. Ez az elv a középkor folyamán abban is kifejezést nyert, hogy birtokcsere, zálogosítás stb. alkalmával az ártér és dombvidék falvait összetartozó részként kezelték. Pl. Decset és Étét 1398ban a szekszárdi apátság a váci káptalannak adta, mert a decsi jószágot még a XIX. század végén is az egykori Ete határán keresztül mentették ki árvíz idején. 1685-ben, mikor ez a terület a bátaszéki apátság birtokában volt, de Ete puszta helyét a bátaszéki apát el akarta adni, a decsi jobbágyok könyörgő levélben így fordultak hozzá: „Apróerdős pusztáinkat... mi bírjuk mert másképp decsi földön nem is élhetnénk. De minthogy ez most Nagyságtok jószága és ezelőtt egy úr számára való jószág volt, az okáért is külön azokat nem szakasztották." Ennek fejében az uradalmak a XIX. század közepéig a Sárköz árterületére más, távolabb eső falvak jószágait is bebocsátották arra alkalmas, száraz időben. 110 1 Baksa-tölgyfa (ma Bakta) 2 Garab (ma Grábóc) 3 Hagymás-Kürt (ma Kürtös hegy) 4 Mőcsény (ma Mőcsény) 5 Szaka, Szak (ma Szálka) 7* 99
