Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Tolna

évtized óta egyre vadabbá és járhatatlanná váló dunai mocsarak közé. A török kiűzése után néhány évvel már a császár védelmében jönnek a szerbek erre a vidékre dél felől, 1696-ban újra többségben vannak a visszaszállingózott magyarokkal szemben. Az egész megyében is többségben voltak. 448 magyar családdal szemben 459 volt a szerb családok száma.

85 Rákóczi szabadságharca idején a magyarok és a rácok újra szembekerültek egymással. 1730-ban Apponyi Lázár, tolnai földbirtokos pert indított a kalocsai érsek ellen az ún. Kis Tolnáért, mely a Duna túlsó oldalán feküdt. Ezt a helyet a per adatai szerint a kalocsai érsek erőszakkal csatolta a maga területéhez, Bogyiszló határához. A tárgyalások során fajszi tanúkat hallgattak ki, akik a következőket vallották: „Tolna akkor pusztult el, mikor Bécs alul a törököt visszaverték. Egynéhányszor visszajöttek a magyarok, de ismét elmentek Bogyiszlóra, a rácok űzték el őket. Kis tolnai területen az erdőket nem Dokomlásnak, sem bogyiszlói erdőnek nem hívták, csak amióta az érseké ... A tanyákat csak a kuruc-világ után csinálták (a Dokomlási, Zátonyi és Szénégető tanyákat) a Zúgó fokig, Pere fokig, Ludas hátig, holt Dunáig. A fatens apja egy ideig a török világ után Bogyiszlón lakván benne (ti. a Holt Dunában) halat fogott, de a tómester megbüntette (ti. a bogyiszlói, mert az már a bogyiszlói határhoz tartozott). Magok az oda szállott tolnai lakosok ótalmat keresve adták kezére az érsekség tiszttartójának, Cser Mihálynak és azóta a tolnai rácoknak ott semmit sem engedtek bírni. Buda megvétele előtt ott (Kistolnán) a tolnaiaknak gunyhóik voltak, melyekben hallal is gyakran jól lakott. Házat vagy falut ott nem ért. Buda megvétele után sok tolvajságok és gyilkosságok estek Tolnán, némelyek (ezért) maguk kistolnai kertjükben gunyhót csináltak, oda szállottak és ott bízvást laktak." Egy másik rác tanú a következőket vallotta: „A kistolnaiaknak gyümölcsös kertjeik voltak ott. A Fatens hajókon sokszor járván erre tőlük gyümölcsöt vett azon gyümölcsös kertekben ... A bogyiszlóiak is vallják (ti. azok, akik ezeken a kistolnai területeken laknak), hogy tolnai területen laknak .. " A kérdéses kistolnai ártéri gyümölcsöskertek helye tehát az erdők közt volt és menedékül szolgált a rácok gyűlölete elől.

86 1718-ban Wallis gróf kezdte el a németek betelepítését. Ö maga ugyan nem toboroztatott Németországban, de a szomszédos birtokokra kerülő telepeseket csalogatta kedvező ígéretekkel a maga földjére. A városba csakhamar nagy számban érkeztek bajor—osztrák iparosok is, s ezzel hamarosan Tolna újra fontos kisiparos- és kereskedővárossá és városközponttá lett.

87 A földbirtokos gróf azt akarta, hogy minden falujában egy vallású és egynemzetiségű nép legyen, s ezért Tolnáról „mindazokat, akik pápistákká nem lettek, kiűzte, kik is miután Rákóczi revolutiója alkalmatosságával a Bátskai Ráczok kegyetlensége miatt megüresedett Helységekbe, Bogyiszló, Decs, Ötsény, és Pilisre vették lakásukat, Bogyiszlón még mostanában is meg vagyon azon pohár, mellel Rákótzy idejében áldoztak".

88 1720-ban 16 magyar, 8 német és 2 szerb háztartás volt Tolnán, földet azonban ezek nem műveltek. 1785-ben is még mindig voltak szláv nyelvű lakosok, de a többség már akkor német volt, és katolikusokon kívül más vallásút egyetlenegyet sem írtak össze. 1852-ben 6083 lélekszámmal rendelkezett, de ezek között már újra lakik néhány „óhitű" és protestáns is. Tolnán ebben az évben 145 zsidót is összeírtak, akik a mezőváros élénk kereskedelmét bizonyítják. Tolna egykor híres bora, kereskedelmének és gazdagságának alapja, mint láttuk, nem saját határában lévő földön termett meg. A török uralom idejének második felében már ez az extraneus szőlőművelés szinte teljesen eltűnt, az 88