Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

falu körüli földjeik visszaadását kérték az 1790-ben indított úrbéri rendezésben. A rendezést a jobbágyok kérték, legalábbis az akkori bíró és esküdtek az egész község nevében, de valószínű mégsem az egész falu egyetértésével: „alább írattak, mély alázatossággal jelentjük, hogy mi ekkoráig Tekintetes Nemes Fejér Vármegyében a Szirtzi (Zirci) Barátok Pusztáin éltünk Gabona termő Szántóföldekkel, két és három mérföldnyire való járásra. De már azon Pusztákon meg nem élhetünk, mert minden felé a Nép megszaporodván kevés földet kapunk, és azon puszták is immár a hosszas munka által megsoványották, úgy hogy az utána váló járás, kelést, munkálkodást alig vagy nem is fizeti meg. Trágyáznunk azon földeket nem lehet, mert távol is vágynak tőlünk és különben is nem állandós földeink gyakran kezünkből változnak, nem láttyuk méltónak a trágyázást. Azért is kérjük alázatosan a Tekintetes Nemes Vármegyét, hogy Földes Urainknál oly hathatós Rendezést tenni méltóztasson, hogy magunk határában lévő dombosabb és hátasabb földeket, mellek régenten is mint megtettszik, Szántóföldek voltának szegény lakosaink között magok Proportiójokhoz képpest Urbarialis Sessioknak száma és módgya szerént minél előbb osszák ki, hogy még a jövő tavasszal a szántást elkezdhessük, mert ha mi is magunk haiárin szánthatunk, vethetünk, az mind magunknak, mind a Nemes Vármegyének mind pedig Földes Urainknak hasznára és könynyebbségére lesz. Ezen feltételek alatt kivánnyuk pedig Határunkban a szántást elkezdeni, mellyekben a Nemes Vármegye méltóztasson bennünket alkalmazni. 1. Hogy az lehessen egy Dézma alatt, mivel tsak ugyan az árvíz meg szokta határunkat látogatni és akkor termésünket fogyasztani. 2. Svájtzer mező nevezetű Földes Uraságainknak legelője adattassék Helységünk Legelőjének, mer határunknak már részét fel szántván és bé vetvén a legelőbe meg szűkölködünk azon vetéseinkből pedig különben az Uraságainknak haszna leszen, mind a robotok szaporodásából mind dézma jövedelemből és így azon Svájtzer mezőt könnyen az Uraságok engedhetik. 3. Ami szántóföldeket most Földes Uraságaink határunkban kertekbe felárkolva tartanak, azon földeket is Uraságaink botsássák kezünkre és urbarialis földeknek osszák ki mert minekutánna mi az egész határt fel szánttyuk s vettyük, kétannyi Dézmát is adunk Uraságainknak magunk munkálkodása által, mintsem azon földekből most Uraságaink maguk mwikájuk által kapjanak és így az Uraink(na)k is Nálunk is hasznunk lehet. 4. A Kaszálló Rétek méltó tekintetben vétetvén azoknak árvízkori gyakori használhatatlanságok, mostani mivoltokban a mint az Uraságaink kaszálóikra nézve úgy az a mi kaszállónkra nézvést is meg hagyattattván mely alázatos kérésünk mellett vagyunk és leszünk életünk fogytáig a Tekintetes Nemes Vármegyének méltatlan szegény, de alázatos Jobbágy Szolgái NN Madochai Bíró Esküdtek és az egész közösség .. ,"

43 1792 márciusában rendezés ügye az úriszék elé került, ahol a madocsai jobbágyok a fentebbi kérvényre hivatkoztak, megtoldván azt a pusztákon való földművelés kényelmetlenségeinek további ecsetelésével. A 10 közbirtokos nevében az uradalom ügyvédje a következő nyilatkozatot olvasta fel: „Maga is az Földes Uraság láttya és nyilván tapasztallya melly nagy kárára lett légyen mind a helységbeli Lakosoknak mind pedig a Contributionak az hogy ily szép élő föld mint a Madocsai határ mely régenten is (amint a barázda hellyek bizonyítják) szántóföld volt már sok esztendőktől óta termékenység nélkül hevertettett. Azértis kivánnya a Földes Uraság, hogy ezen határnak nagyobb részét Geometra által meérettessenek fel és rajzoltassanak le, azután Földes Urak proportiójához képest Urbárium szerént a Lakosokra osz6« 67