Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

taitassék ki a lakosok ellenben, a fölldmüvélésre szántásra-vetésre köteleztessenek(;) kévánnya nemkülönben a Földes Uraság, hogy a Lakosoknak marhái urbariális számra meghatároztassanak és valamint a marha és ló ugyszinte a sertés marháik is pásztor alatt őriztessenek, mert ekkoráig a mi a marháknak dolgát illeti, nagy rendetlenség tapasztaltatott a madocsai Helységben az az némely Gazdák sölt jobbára minnyájan rendkívül feles számú ló és szarvasmarhát tartottak s azok mellett még vidéki marhákat is magok közé fogadtak és ngy a legelőt nagyon terhelték sertés marhájokat pedig télen-nyáron a kaszállak és rétek között mind a Lakosok, mind a Földes Urak kaszállójókban. E szerént kévánnya a Földes Uraság madocsai jobbágyait a maga határának mívelésére, szántásra, vetésre köteleztetni, kivánnya ismét a marhák számát urbárium szeréni meg határoztatni, hogy egész hellyes Jobbágynak hány lovát, ökröt, tehenét, sertést szabad légyen tartani és így proportio szerént fél hellyeseknek fertályosoknak és nyolcadosoknak. Mivel tehát a helység határa mely most is mind csak legelőképpen tartatott nagyobb részén fel fog szántattni és az által a helység legelője fogyatkozni fog az uraság maga különös legelő mezejét a svajtzer járást közönséges legelőnek fogja engedni és önként ajánlja, hogy mindazonáltal ez néki másutt és másban bonificáltassék."^ Erre a vármegye tiszti ügyésze a madocsaiak újabb levelét olvasta fel, melyben a jobbágyok a rendezés feltételéül az ártér legértékesebb emelkedéseinek visszaadását jelölték meg: „Való ugyan, hogy a Tettes Vármegyéhez beadott ... Instantiájuk szerént a határjakban jobb és magasabb földet Szántóföldeknek osztattassanak ki, de azt ezen adózó nép azért kívánta akkoron úgy, mert az Tekéntetes Földes Urak áztat állították, hogy ha az helység föll nem szántja, az földes urak magok részekre ell foglallyák azon kívül is, noha az Földes Uraknak különös legelőjük vagyon még is marhájokat ezen helység különös legelőjükre gyakran által hajtván azok által usuallák és ezekért volt akkor ebbeli kívánságok. De már most fontosabban meg vizsgálván az környülállásokat, mivel által láttyák azt, hogyha határ jóknak jobb és magasabb részeik föll osztódnak, s mivel közönséges Térnek adatott ki, azután se vonyós marhát, se más fejős marhát is nem tarthatunk: mert minden Esztendőben az árvizek alá vettetvén egyéb részit ez legelőjöknek nem bírhatják, mivel csak ezen dombosabb hellek szoknak illyes időkben szárazon maradni. Ezen okokbul tehát, de főképpen abból, hogy ezen kérdésben forgó legeltető, vagyis amint mondatik Pascuum már Conscriptio alá jött, és attul adót fizetett mind az urbáriumba, mind pedig az . . . mag (olvashatatlan rész) oknak kiadott instructio értelme szerént tőlük azt ell venni-nem lehet, mindazonáltal, ha a Tekéntetes Földes Urak azt kegyesen meg engedik, hogy ha ezen magasabb részek szántó földeknek kiadattatnak és ezáltal az legeltetőjök kisebbedni fog, ezen fogyatkozást a magok legelőjöknek hozzá adásával helre hozzák és azon kívül Instantiájok szerént a Kertbéli be árkolt földek is föll osztatnak és az urbariális Réttyeikben is tovább amint most megmaradhattnak azon esetre Instantiájok szerént az Actiohoz hozzá állanak különben az ususok mellett maradnak." Az uradalom válaszában hivatkozott arra, hogy az egész rendezési pert a jobbágyok indították el: „De mivel a madocsai lakosok ezen tulajdon instantiájokkal már ellenkező vélekedésbe lenni látszottak az Uraság éppen nem erőlteti a Helységet; Hanem adja tudtára, hogy az egész határt mindenféle kertekkél kaszálókkal, kukoritza, kender és más féle földekkel nem különben a legelőképpen vesztegetett földekkel felfogja mérettetni és az mostani sessio számokra 68