Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaföldvár

Városi kiváltságokat sem szereztek, de ezt pótolta a vagyon és életek elrejtésére kiválóan alkalmas ártéri birtoklás egyéb előnye, nemcsak a török alatt, hanem jóval utána is. A török időket egy helyben átvészelő lakosságot rendszerint a XVIII. sz. eleji összeírások örökös jobbágyként, hereditarius subditus-ként veszik számba, a colonus-okként összeírt, szabad költözési joggal és más kedvezményekkel rendelkező telepesekkel, jövevényekkel szemben.

2 Dunaföldvár Az itt álló ,megerősített római tábor, Anamatia helyén, vagy közilében, II. Béla király bencés monostort alapított, de a későbbi hagyomány az alapítást első királyunk nevéhez köti. A középkorban gazdag birtokú hiteleshely, vásáros kereskedelmi központ, 1550-ben már török kézben van, és a szultán kincstári birtoka, hász-i padisah. 1630-ban, Vasvári György kanonok és földvári apát ezt írja a városról: „Földvárt most rácok és magyarok lakják, a magyarok az én elnézésemből, hogy rendben tartsam őket és elismerjék, hogy egyházi alattvalók, az ajándékokon kívül évi 20 magyar forintot fizetnek, noha Vízkelety János, ki a pozsonyi kamarától bérli ezt a helyet, évi 40 magyar forintot csikart ki tőlük. A rácok a törökkel vannak egyezségben, s ezért nem fizetnek és engedelmeskedni sem akarnak. Az apátsághoz tartozik Kömlőd falu is, melyet rácok laknak, akik, hogy engedelmesek maradjanak, az ajándékokon kívül mindössze évi 6 magyar forintot fizetnek .. . az apáté volt egykor a földesúri piac és a dunai rév vámja is."

3 A magyar adószedést a földvári török őrség védelme alatt lakó rácok megtagadhatták, de a kömlődiek ki voltak szolgáltatva a portyázó végváriak, hajdúk bosszújának. Földvár 1562-ben még 114 853 akcsét jövedelmezett a töröknek.

4 Rúzsás Lajos 1966-ban megjelent tanulmányában rámutatott arra, hogy a Dunántúl középkori mezővárosi fejlődésében nagy szerep jutott a bortermelésnek, csakúgy, mint Franciaország és Németország egyes vidékein. A borárutermelés révén gazdagodtak meg annyira, hogy önkormányzatukat biztosító jogokat tudtak kivívni maguknak. A bortermelés még a XVI. században, a török megszállás alatt is tovább fejlődött, virágzott, a városok szőlőterülete még növekedett. A növekedés nyilván nem a szőlővel beültetett területek összességére vonatkozott, csak a város részesedése nőtt jelentősen az elmenekült földesurak szőlőterületeinek birtokbavételével. Ezeket ugyanis a török elkobozta, de azután a városiaknak jó áron eladta. Földvár a török alatt is jelentős vásárhely maradt a mezővárosi fejlődés másik fontos ágazata, a marhakereskedelem révén.

5 A végekhez közel fekvő városokat gyakran megrohanták és kifosztották. A török védnökséget élvező, egyremásra betelepülő rácság lassú terjeszkedéssel lassan kiszorította a magyar mezővárosi polgárságot helyéről, s ennek következtében Dunaföldvár gazdasági ereje is a XVI. század végén már erősen megfogyott. 1580—81-ben már fele annyi akcsét jövedelmezett csak a török kincstárnak, mint 20 évvel azelőtt. Ebből a must-tized 16 000 akcséval és a vásárokból befolyt adó 12 600 akcséval jelentette a város messze két legnagyobb adótételét, s azután következett a 140 kapu után fizetett 7250 akcsés kapuadó; a búza és kétszeres után fizetett adó 10 480 akcsés összege. Ez is mutatja, hogy a bortermelés még ekkor a marhakareskedelemmel együtt a város jövedelmeinek főforrása volt.

6 Az itt tartott vásárokról Evlia is tudósít 1683-ban: „A Duna mentén ennél erősebb palánka nincsen. Évente egyszer öt-tízezer ember gyülekezik össze s akkor nagy 51