Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaföldvár

vásár van. Ilyenkor a városban is 200—300-ig menő nyomorúságos gunyhó formájú boltot készítenek." Ebben az időben Dunaföldvár három részből állt; a vár a hegy tetején, az oldalában fekvő város s egy külön épült falu. A megmaradt magyarság török szokás szerint már itt sem lakhatott az erősség falain belül.

7 Dunaföldvár magyar népe a XVII. század folyamán egyre fogyott, helyüket a rácok foglalták el. A néphagyományban erről az időről kevés maradt fent. A dunaföldvári fekete ünnepi viselet, valamint a Leányvár helyét, eredetét magyarázó mondák, úgy tűnik, ebben a kései, tudálékosan toldott formában is sok figyelemreméltó, s igaz hátterű elemet őrzött meg. Dunaföldváron ugyanis az volt a szokás, hogy újhold vasárnapján mindenki fekete ruhába öltözött és fekete volt mindig a földvári asszonyok köténye is.

8 1886-ban, mikor Schárfenberg Buda visszafoglalása után „Pécs alá sietvén győztes seregével két napig tanyázott Földváron, a hol mindent talált ugyan csak embert nem, mert a lakók részint a tatárok által fogságba hurczoltattak, részint pedig putrikba (föld alatti üregekbe, miket veszélyes esetre ástak magoknak), vagy a dunai szigetek ligeteibe rejtezkedtek".

9 Annak a néhány magyar családfő nevének tiszteletére, akik visszatértek a pusztulás után és Dunaföldvárt újjáépítették, a város emléktáblát állíttatott néhány évvel ezelőtt. Mindenképpen kisebbségben voltak a rácokkal szemben, mikor Lipót király Földvárt 1703-ban három országos vásárral mezővárossá emelte.

10 E rangraemelésre nem annyira a város népének ereje, hanem helyzete adta az alapot, mert fontos dunai átkelőhely és kikötő volt. A Duna egyik legfontosabb sóháza itt épült és messze Tolna, Somogy ide járt sóért a XIX. század közepéig. A kiváltság megnyerése után egy esztendőre Rákóczi generálisa, Károlyi átkelt a Dunán és a rácság is bejelentette hódolatát a fejedelem előtt. Közben Deák Ferenc és Ilosfay Imre ezredesek erről mit sem tudva Harta és Madocsa közt átkeltek kurucaikkal, 1704 január 17-én bevették a dunaföldvári várat, és az oda összefutott rácok nagy részét kardélre hányták. A megmenekültek hitszegéssel vádolták meg a magyarságot és többé „semmi áron sem nyerethettek meg Rákóczi részére."

11 A gyors és nagy sikerű dunántúli kuruc támadás során Sándor László csapatai Pécset is elfoglalták, rác és német lakosaiból számosat megöltek, majd Szlavóniába is betörtek, de a zsákmánnyal megrakott katonák nagy része hamarosan szétszéledt, így a német és rác ellentámadáskor nem volt számottevő erő pusztításaik megakadályozására. Károlyi a földvári réven keresztül vonta vissza megmaradt hadait és hadizsákmányát. A védtelenül maradt város népe szétfutott, amikor a rác sajkások 1704 áprilisában feldúlták. Heister kezébe került Dunafőldvár hadászati fontosságát igazolja, hogy a kurucok több sikertelen próbálkozás után csak Bottyán diadalmas dunántúli hadjárata kezdetekor tudják visszavenni 1705 novemberében. Ekkor semmisült meg a várossal határos Kanacs rác falu is, sok más rác teleppel együtt, amikor abból az 1704-es rácjárás pusztításainak megtorlásától joggal félő lakosság a Dráván túlra menekült. A Kanacsra vonatkozó múlt századi feljegyzések és máig élő néphagyomány megegyezik abban, hogy e falu a török korban népesült be, idegen ajkú, sokszor törökként emlegetett népe kiváltságokat élvezett és végül pusztításaik miatt űzték el. A kuruc háborúk során Kelet-Dunántúl a XVII. század végére kialakult etnikai kép jelentősen megváltozott. Számos, török időket átvészelt magyar telep tűnik el, de a délszláv telepek majdnem mind. Ezeket az utóbbiakat mindig a magasabb, dombvidéki részeken vagy annak peremén találjuk a Dunamentén, ahol sok helynév őrzi emléküket, de sohasem az ártér sziget55