Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Emelkedések és nyúlványai - Az ártér és környezetének növényzete, állatvilága, a növény földrajzi kutatások és a helynévanyag tükrében

éppen egykori előnyben részesítése révén a meggy (Prunus cerasus), som (Cornus mas). A szőlők zónája feletti meredélyen és a tetőn a csattanó dudafürt (Colutea arborescens). Ahol a szőlő a lejtő északi fekvése, vagy nagyobb magassága miatt nem alkotott közel összefüggő tömböt, maradt meg a tölgyfélék bozótja, cserjése. Ezeken a területeken, fennsíkokon igen későn, az emlékezetben, ill. hagyományban megfogható időben a XIX. században is irtottak szántó alá erdőket, ezért őrizhették meg a helynevek e területek eredeti növénytakarójának emlékét. A dombperemtől, dombtetőktől távolabb, nyugatabbra eső völgyekben, melyek már nem száradtak ki annyira, maradtad meg a magas törzsű erdők. A terasz-zóna megfelelt az ártérben fekvő községek árvízmentes Külső földjeinek. (Sárköz, Báta, Mohács.) A szőlő zónájában^ mint arra már utaltunk, a szőlővel beültetett területek jellemző neve, a hegy szerepel különféle jelzős összetételben. (Előhegy, Aranyhegy, Öreghegy, Üjhegy stb.) A szőlők feletti vagy közti, de már szőlőművelésre alkalmatlan területeken pedig a különböző növénytársulások szerint a következő helyneveket találjuk: Tüskés, vagy Pünkösdi szőlőhegy (Paks, Pesty), Sürgés — „sűrűs, bokros, bozótos hely, melyből a külső földeket irtották" (Báta). Bátán ugyanis a Sárközt szegélyező terasz hiányzik vagy igen keskeny és így a külső földek már fent vannak a szőlők felett, 140—150 m körüli szinten. Borzas és Somos — „hajdan somos erdő, újbóli megszállás után irtották ki és cultiválás után kiirthatatlan bodzabokrokat termett" (Báta, Pesty) _ (A hagyomány szerint ezen a helyen földi bodzáról van szó.) Bodzás völgy — „80 évvel ezelőtt műveletlen volt és bodzát termett" (Dunaföldvár, Pesty). Bodzás — „erdei legelő" (Szekszárd, Pesty), Megyesi dűlő (Dunaföldvár, Pesty). Monyoród — „régen szőlő, most szántó" (Laskó, Pesty), Magyalos (Dunaföldvár, Pesty). Cser, Kis cser, Felső cser, Öreg cser

) vetlei (külső földek) dűlői Gerjenben. (1859.

p 1872-es térkép.) Cseri báró dűlő (Gerjen 1857. jegyzőkönyv). Vágott cser (Fadd)

167 Kis cserhát — „szántók a községhez tartozó furkói puszta felett, hajdan, bokros, cseres, innét vette nevét" (Báta, Pesty). Öreg cserhát — „túlsó hátra dűlő lapályos szántóföldek, nevét onnan vette, hogy valaha az egész tájék cseres erdő volt" (Báta, Pesty). Cserhát — „bokros volt, ki mekkorát tudott irtani, annyit foglalt. Bokros, cserjés volt" (Báta). Közép cserhát (Báta, 1873. urad. összeírás). Cser — „cserbokrokról nyerte magas fekvése miatt földje terméketlen, Somberek falu felé" (Mohács Pesty), Cser — „előbb cserfaerdő, most legelő" (Tolna, Pesty). Cseri dűlő — Rauschwald, egykori cseri erdőről (Mözs, Pesty), Koha cser — „hajdan erdőség, most szántó." Mihók cserje, (Laskó, Pesty), Cser, Cserallya, Csermege (Kő, Pesty), Cseri puszta (Karancs, Pesty). Régiségben Bellye határában említik 1324-ben „ad silvas Chererdeu dictam..." és „arbores Cherefa", Cheretyeshegh 1382-ben.

168 A bölcskei Bokros — „kiirtott erdőterület" (Pesty), az ordasi Bukros — „szántó, azelőtt tölgyes, bokros hely" (Pesty), valószínű, ártéri helyek voltak. Hasonlót, vagyis megújuló, vagy csonkult fiatal erdőt jelöltek, a csepeg szóból képzett helynevek. Csepeg — „Hajdan szállás, most kaszáló ás szántóföld" (Gerjen, Pesty), Cserpet (Bogyiszló, 1862-es térkép), Csepeg (Pataj, Pesty),

169 Csepöte, közszóként. Közelebbről vizsgált településeink határa nem nyúlt be a dombvidék mélyebbi, nyirkosabb, bükknek kedvező területeire, ezért csak Szekszárd határában szerepelnek helynévként az Öreg és Kis bükk erdei legelők. (Pesty.) 50