Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Emelkedések és nyúlványai - Az ártér és környezetének növényzete, állatvilága, a növény földrajzi kutatások és a helynévanyag tükrében

A terület régi és azóta eltűnt állatvilágát is részint megismerhetjük a dűlőnevekből. Az emberkerülő, csoportosan tanyázó hódok valószínű, már a XIII— XIV. század körül kipusztultak az ártéri halastórendszer kiépülésével. Mivel ezzel az állat ismeretlenné vált, az utókor nem értette a hóddal kapcsolatos helynevek értelmét és a név átalakult. Bogyiszló 1862-es határtérképén még Hosszú hódnak jelzett határrész ma csak Hosszú holdként ismeretes. Madocsa határában többször említenek az oklevelek hóddal kapcsolatos helyneveket. így az 1145. évi feltehetően hamis madocsai alapítólevélben „heudes haswanya"-ról olvasunk.

170 Későbbi oklevelekben 1320-ban: Hudusterram usui sine cultura, ... ad viam per quam de Zobotun itur in Hudus. 1342-ben: via de Zabatum ad Hudus. 1343-ban: Hudus, Kyspeel iuxta fluvium Sar, és 1344-ben Hudus in Comitatu Tolnensi existenti iuxta terram ecclesia de Madocha aparte aquilam... in qua eadem vila Hudus, vocata est.

174 Felszekcső, Szeremle és Bátmonostor határában 1323-ban említik Becsei Imre beiktatásánál a következő helyneveket: „Silva Hothzygeth vocata et lacus piscarus Doborthou et Kystou". Ugyanabban az oklevélben később újra: „Hothzygeth ac Hudustou". 1384-ben pedig Herceg Péter és Töttös László birtokának határát leíró oklevél ugyanezen a helyen említi: „quandam insulam seu silvam Hotzygeth dictam, ad Castrum Zagchew..." és „piscina... Wartowa alio nomine Hotzygethowa".

m A Dobor, Dobornya szó magyarázatánál felvetettük annak lehetőségét, hogy ez, a helynév a szláv dabar •— hód jelentésre mehet vissza, mivel ugyanazt a halastavat nevezik Hódos tónak és Vár tavának, valamint Dobor tavának is. Fadd határában oklevelek említik Hódos fokát és Hódostó-t.

173 A madarak közül őshonosak voltak a keselyűk, amíg háborítatlanul költhettek és találhattak dögtáplálékot a környékben. Az emlékezetben már nem találjuk nyomukat, csak helynevekben. így Öcsény határában egy erdőrész és Dunaág ma is Keselyűs nevet visel. Decsen erre utalnak a Kesellő és Kesellői fok helynevek (Pesty). Keselyűs szerepel a balparti Csanád határában. A régiségben Felszekcső és Nyavalyád határában említést találunk egy oklevélben egy kis hegyről, melyet Keselyű-költőhegynek neveztek. „... in quodam monticulo Kesely eskewltewhygh dicto".

m A hegy itt csak vízmentes szigetet jelentett. A keselyűk vidékünkről a múlt század elején tűnhettek el, de nem is messze a Drávától D-re, Szlavóniában, még a múlt század végén nagy és híres, csoportos költőhelyük volt ismeretes. 1878-ban Brehm, a neves zoológus és Rudolf trónörökös itt még barátkeselyű (Vultur monachus) és fakó keselyű (Vultur fulvus) fészkeket talál és többet lőttek is a hatalmas madarakból. Vidékünkről és egész Közép-Európából eltűnt már a csoportosan tanyázó hattyú is. Ember által nehezen megközelíthető tavak szigetein, vagy azokban úszó, magukrakta gazfészkein költöttek a Duna mocsaras árterületében is. Sajátos igényüknek megfelelően tartózkodási helyeiket több helynév őrizte meg. Hattyas tó — „hattyú madarak tanyája" (Decs

i Pesty), Hattyas-nádas (Pilis, Pesty), Felső és Alsó Hattyas (Alsónyék, Pesty), Hattyas — „vízállásos és bozótos tófenekes legelő, hajdan rengeteg nádas volt, melyben hattyúk tanyáztak" (Báta, Pesty), Hattyas — „vízállásos és mocsaras terület, azelőtt tó" (Pataj, Pesty). 4* 51