Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Emelkedések és nyúlványai - Az ártér és környezetének növényzete, állatvilága, a növény földrajzi kutatások és a helynévanyag tükrében

vakban a holtágak egyike-másikában különböző hínárok mellett, megterem a súlyom, vagy sójom (Trapa natans). A suiymot Gerjentől É-ra nem ismerik, nevét sem hallották. Délebbre is csak egy-két jellemző helyen terem és ez a helynévadásban is tükröződik, még az ármentesítések után is. Kis sulymos — „rétség, hajdan bozót" (Gerjen, Pesty), Sólymos fok — „hajdanában halúszó tavak voltak benne, most legelő" (Gerjen, Pesty), Kis sojmos köze — „jó legelő" (Gerjen, 1858. urb. jegyzék), Sólyom, vagy Súlyom — „gesztenyealakú vízigyümölcs, mely lapályos helyeken terem meg, mint például a Bácskában". Stechnusz — most szelíd kaszáló (Mözs, Pesty), Sulymos tó — „benne termett súlyomról" (Alsónyék, Pesty), Sulymos (Szekcső —• térkép és telekkönyv, 1865—1866.). Sok súlyom termett a Forgó tóban, vagy Forgó Dunában, az őcsényi határhoz tartozó Duna-erdőben és a Mohácsi szigeten, a Riha tóban is. A lefolyás nélküli mélyedések, tocsogók szélén a harmatkása, vagy kőgy (Gliceria maxima) nagy felületeket boríthat be. Illatos, de a réti szénafüveknél kisebb értékű a szénája. Nagy tömegű előfordulására utalnak a helynevek. Kögyes-kaszáló_ Kögyei erdő (Bogyiszló, telekkönyv 1863.), Széles kőgy (Szekcső-térkép 1865.), Kőgy ein Vertiefung (Szekcső, telekkönyv). A hasonló helyeken növő farkasfog (Bidens tripartitus), s a kányafű (Rorippa austriaca), szénának nem jó. Hajdan hatalmas területeket borított a nád. Éppen ezért szinte hiányzik az e szóból képzett helynév, mert a nád mindenhol feltalálható volt: Felső nádastó (Dunaföldvár, Pesty), Nádas tó (Madocsa, 1828.), Nádaserek (Gerjen, 1857. jegyzőkönyv), Nádasbozót, Nádasút (Fadd).

101 A gyékény tömegesen csak bizonyos adottságok közt terem. A gyékény fontosságára mutatnak az ebből a szóból képzett helynevek. Gyékényes tó (Szekcső, 1866. telekkönyv), Háromas Gyékényes (Kölked_ Ete gy.), Régiségben Felszekcső határában Gekenestohata és Gykenesthohata — feltehetően azonos helyre vonatkoznak 1393. és 1395-től.

162 A gyékénynek több fajtája és többféle elnevezése ismeretes vidékünkön. Gyikény, gyíkény, (Madocsa, Gerjen, Báta, Mohács) vagy rogoz (horv. Mohács) vagy tető gyíkény (Madocsa), mivel tetőfedésre használhatták. Fekete gyékény v. gyíkény (Öcsény, Decs) megjelölés a keskenylevelű gyékényre (Typha angustifolia) vonatkozik. „Négy éle van a fekete gyékénynek, jaj de kutya szíve van a legénynek" — a decsi népdalban. A szélesebb levelű gyékényt Madocsán és Decsen pintér gyékénynek, Bölcskén pintér kákának nevezik. (T. latifolia). Csuhának is nevezték Decsen azt a gyékényt, mellyel a vejszeket kötötték. Ez is valószínű a széles levelű volt. a keskeny levelűnek, vagy „vadabb gyíkénynek" csak a vízben lévő fehér része alkalmas kötésre (Mohács). Csuhénak nevezik máshol, a tavi kákát.

103 Nagyon nehéz a különféle sások közt eligazodni. Madocsán a zsombéksás a zsombékalkotó és simalevelű sások neve. (Carex elata.) A háromélű sást (Carex acutiformis) kötözésre használták a raffia helyett a szőlőkben, de őszi árpát és búzát is kötöttek vele. Ezt nevezték Decsen még háromélű fekete sásnak is. „Háromélű fekete sás, Tagadd meg értem az anyád. Nem tagadom, csak elhagyom. Teérted kedves angyalom". (Decs, népdal.) Valószínű, ugyancsak a széles levelű gyékénnyel azonos az a növény, amit Öcsényben hordó sásnak neveznék. Helynevekben: Hosszú sás

; Községi sás, Kis sás (Mözs, Pesty), Sás völgy — „közös legelő" (Pilis, Pesty). 48