Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

FÖLDMÜVELÉS ALÁ VETT TERÜLETEK; SZÁNTÓFÖLDEK ÉS IRTÁSKERTEK

rétekként és azok kaszálása után legelőkként használták. Kitűnik ez a plébános járandóságáról 1791-ben készült jegyzőkönyvből: „A communitás pedig, amely Szekér Szénát adni szokott a Plébános Urnák, annak adásával ezután is tartozni fognak, mert ez a Széna pro Sedecima adatik nékiek, ez pedig onnan vette eredetét, hogy a helység a Szántó Földjeit is Kaszállóra fordította.. Z'

11 Az 1792—93-ban végrehajtott úrbéri rendezésben a jobbágyok megkapták a falu mellett lévő ármentes hátat telki állományba vett szántóként, de ugyanakkor kivetették őket irtáskertjeikből és kaszálóikból. A földesurak, igaz, az úrbéri rendezésnél némiképpen figyelembe vették a jobbágyok irtásokon folytatott sajátos kertgazdálkodását. így külön mérettek ki a Dunához közel káposztáskerteket (cauletum), melyekből csak kilencedet szedtek, szálláskerteket a falu alatt (Hortum vulgo Szállás dictam), kukoricáskerteket (fagopiretum in Homok Kert) és kenderföldeket (canabetum). Ezen kívül később a Porongot gyümölcsöskerteknek osztották fel. Mindez csak részben pótolta őket elvesztett kertjeikért, ezért igyekeztek még 1848 előtt és után is több és több ártéri kertet szerezni a Duna-parton felparcellázott uradalmi földből, hogy hagyományos kertgazdálkodásukat folytathassák. A kert veteményei közt Madocsán a káposzta állt első helyen. A hagyomány szerint hajószám vitték fel Pestre a 6—8 kilós óriásfejeket még a múlt század 80-as éveiben. A református pap 28 hold Dunaháti földjét a lakosok csak káposztáskertnek árendálták ki. Száraz esztendőkben ásott kútból öntözték a növényeket. A madocsai határban 1792-ben kiosztott szántóföldek nagy részét újra kellett irtani a nádtól és bokroktól, és azoktól a tuskóktól, melyek az uraságok által levágott erdő helyén maradtak. E munkákért átaljában elengedték a földek egyévi dézsmáját. Az irtási munkát a jobbágyok sokallották, ezért a földesurak az irtásért járó ellenszolgáltatást jobbágyonként alku tárgyává tették. Ezek az úgynevezett szessziós földek sem fedezték azonban a lakosok kenyérszükségletét és ezért azok továbbra is az Előszállási pusztán, a falutól 25—30 kilométerre béreltek földeket. A pusztai földek megművelésekor néha hetekig tanyáztak künn férfiak és asszonyok a szabad ég alatt. Azokban az ártéri falvakban, ahol nem termett meg a mindennapra való „élet", emlegették a „pénzes kenyeret" a jobbágyok panaszaikban (Madocsa, Őcsény). Az ártérben fekvő szántók rétté formálásában hármas indítékot sejthetünk. Egyrészt mint Bölcskén, ahol már 1728-ban nincsen semmi szántóföld és a jobbágyok allodiális földön béreltek szántókat, adócsalás történt. Másrészt a széna igen nagy kelendősége, valmint az állatállomány megnövekedése is indokolta a nagyobb ármentes legelők biztosítását. Utoljára kétségtelenül közrejátszott az ártéri szintek lassú feltöltődése, mellyel egyre csökkent az ármentes göröndök és hátak felülete. 1735-ben még a madocsaiak bölcskei tanúkkal bizonyítják, hogy „az árvíz mai napigh is raitok vagyon annyira, hogy az idén hasznukat nem vehetik (ti. a határnak) és így nagy fogyatkozást a szénából miatta fognak szenvednyi. Nemkülönben az eöszi és Tavaszi élettyek rész szerént felenire és rész szerént egésszen azon árvíz miatt el rontatott, melynek hasznát vennyi nem lehet."

12 A többször is vízjárta, eliszaposodott földek száraz esztendőkben sem hoztak jó termést. „ ... a Duna árjai miatt annyira el fogyatkozott (!)... földünknek termésre való erejét... lelki pásztorunknak Conventio szerint ha 4 kila búzát el vetünk vala, sok volt ha annyi termett mint volt az elvetett mag.. "

í3 1743-ban 432