Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

FÖLDMÜVELÉS ALÁ VETT TERÜLETEK; SZÁNTÓFÖLDEK ÉS IRTÁSKERTEK

azt írják, hogy „oly nagy károkat vallottunk az Őszi búzáinkban a ködnek jég esőnek és hévségnek miatta, hogy pénzes kenyérre szorulunk .. ,"

14 Gerjennek is volt szántója saját határában, mintegy 83 magyar holdra való, az 1728-as összeírás szerint, de a XVIII. század közepén már ők sem művelték azokat. 1780-ban kelt levelükben már csak az árvíz miatt elpusztult irtáskerteket, réteket és legelőket siratják, „melyektől adózunk, szolgálunk, portiót fizetünk". Fényes 1866-ban megjelent, de az ötvenes évek elejét tükröző adatai szerint Gerjennek nincs adó alá összeírt szántója. Az 1767-es összeírásban még kertek sem szerepelnek, csak rétek. Ekkor a falu körül lévő kerteket a beltelkekhez mérhették, mert ismerve a régi falu zsúfolt halmazjellegét, semmi esetre sem juthatott egy telkes jobbágy portájára 360 n.-öl. Ennyit mutat ugyanis ki az ekkor készült felmérés. Az 1859-es összeírás már 1734 magyar hold rét mellett külön említ 288 magyar hold irtásföldet. A rendezés során, mely nem a tényleges állapotot vette alapul, hanem eszményi telkekből indult ki, sikerült a 288 hold régi irtáskertet az illetőségbe való beszámítás nélkül is megtartaniuk. A kertek egy részét azonban át kellett adják az uradalomnak, mert az urasági földek közé kerültek. Az ekkor készült irtásbecslést a rétekkel kapcsolatosan idéztem. Az 1859-ben készült irtásösszeírás szerint 170 jobbágy és 53 zsellér, vagyis 123 háztartás kezén ez a 280 hold 319 darabban volt, nem számítva a 103 kis kertből álló erdőkebei irtásrétet és a Váradon lévő 206 kertecskét, ami az uradalomé lett. Erről a Váradról Pesty névgyűjtője azt írja még 1864-ben, hogy „hajdan gyümölcsös és káposztás kertek, jelenleg káposztás kerteknek használtatik". A hagyományban fennmaradt, hogy az irtásréteken földművelés is folyt. „Ha valamelyik (esztendőben úgy) esett, (hogy) a víz kissé leapadt, a göröndöket kipucolta, a bokrokat... (kivágta). Voltak olyan fokok, mellette görendek, rekettyebokrok ... Jó fű, széna termett... Aki akarta, föltörte, (akinek jó lova volt) vetett bele kukoricát, kölest. Fölfogta, az az övé lett. Ki ásóval, ki kapával, ha érdemes volt, ekével odament. .. Aztán föl lett mérve, kinek hol lett feltörve, annál kapta a holdakat. Aki nem tört fel semmit, nem lett semmije se..."

i5 Bogyiszló kertgazdálkodását mi sem jellemzi jobban, hogy 1863-ban 270 hold jobbágy- és 144 zsellércsalád kezén összesen 1524 kert volt. Ezek gyümölcsös, szénás, aklas, veteményes és méhes kertek voltak. A híres bogyiszlói paprikatermelés, mely a múltban sajátos helyi fajtához is kapcsolódott, ennek az ártéri kertgazdálkodásnak köszönheti kifejlődését. Ez a kertkultúra már a XVIII. sz. végén és a XIX. század elején a lakosság jelentős és rendszeres jövedelmének lehetett alapja. 1818-ban a magas víz miatt „A belső határban lévő veteményes kertjeikben veteményezett termesztvényeikben az azokat el borító vizek miát meg tsalatkoztak ... ugyan azért szükségből szérűs kertjeiket (külbogyiszlói szántóföldeiknél!) föl szántani és azokba veteményezni főzeléket, kendert sat mindennapi szükségeinek enyhítésére kéntelenítettek .. ,"

16 A bogyiszlóiak a századfordulón már neves fűszerpaprikatermelők, melyet többek közt agárdi házalók messze tájakra hordanak eladni. A paprika után a legjelentősebb kerti vetemény a bab lehetett itt is. A múlt század végén még az ünnepi lakodalmi vacsora főétke is a húsos bab volt. Öcsény erdők közti irtásaiért az uradalommal hosszasan pörösködött már a XVIII. század második felében. A perben veteményeskertekről és kaszálókról egyaránt volt szó. Az uradalom 1773-as erdőóvó rendelkezése eredménytelen maradt, ezért 1824-ben pontosan körülhatárol tattá az erdőt és az őcséhyiek erdők közti irtáskertjeit, melyeket a jegyzőkönyv szsrint részint felkapáltak, 23 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 433