Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Méhészet

lítése Decsről való 1844-ből. Méhlopás gyanújával megdúlnak az elöljárók egy házat, ahol meg is találják az ellopott kasokat, „mellyekből már akkor a méhek egy más, nálunk szokásban nem lévő fa kasba zárattak, melyben a lépek is még fa nyársakkal voltak feltőzve"?

09 A kasok együttese alkotta a méhest. A méhesek a XVIII. században éppen olyan mozgékonyak voltak, mint az ember, aki hol a faluban, hol egyik vagy másik ártéri szálláson, hol pedig szőlejében tanyázott. Nem véletlen, hogy a méhesekre utaló helynevek egy része nem paraszti méhészetekre vezethető vissza, melyek tehát nem vettek részt az akkori paraszti méhészek sűrű helyváltoztatásában. Pap-méhese (az Alsónyéki szőlőhegyben) „mivel régebbi időkben rajta a lelkész urak méh tenyésztéssel foglalkoztak" (Pesty). Barátok méhese (Mohácsi szigeten), a ferencrendi szerzeteseké lehetett. A parasztok méhesei erdei szállásokon, gyümölcsösökben, réteken tűnnek fel, egy részüket télre behozták a beltelekre vagy a szőlőkbe. így például Dunaföldváron a Bakaszálláson és a beltelken teleltették a kasokat. Bölcskén a Dunaszéli, Kunréi gyümölcsösökben, Madocsán a Porongi erdőben vagy a Gyümölcsös szigetben tanyáztak a méhészek. Faddon a Méhes fok talán egykori méheskertek közelségére utal. Bogyiszlón, a Sárközben, Bátán, Szekcsőn és Mohácsott elsősorban a szállási gyümölcsöskertekben álltak méhesek. A szekcsői szigeti Méhes hát helynév is talán ezzel függ össze. Az is előfordult, hogy a méhész más szállásán tartotta méhét nyáron át, felhasználva az ottani kerítések széloltalmát és ezért bizonyos mennyiségű mézet adott a szállás gazdájának (Decs). A földre helyezett kasokat körülkerítették, hogy a nagyjószág kárt ne tehessen bennük. A kerítés egyszerű gyepű v. rözsgye (két sor karó közé helyezett rőzse, ág) (Bogyiszló), vagy sövény, sövénykert (vesszőionásos), melyet a szállásokon párkányoltak. Ez azt jelentette, hogy a sövényt felül leszegezték, beletűzték a kerítésbe, majd néhány ujjnyira a szeges alatt keresztbe 30—40 centiméteres fákat dugdoztak vízszintesen és ezt meghányták didve-dudvával, izékkel. A sövénykerítésnek ezáltal tetőt készítettek, és ezzel élettartamát meghosszabbították. A kerítés felsáncolt tövéhez, a földhányásra helyezték sorba a kasokat (Decs). Ahol ilyen jó szél- és bizonyos mértékig esőfogó kerítés nem volt, féhajat, szárnyékot is emeltek egyesek a kasok fölé. Ez néha nem állt másból, mint buktatva a kasok fölé nyúló nádfalból. A szabadonálló kasokat télre náddal vagy kukoricaszárral támogatták körül, hogy a havat a szél rá ne hordja és a hideg ellen is védjen. Nagy hidegben szokás volt még üres kast húzni a lakott tetejére. Az állandó méheskerteket jó mézelő bokrokkal is körülültették: például gyöngy-ággal és jázminnal (Gyöngyág = fagyai, Madocsa). Ilyenféle állandóbb méhesek gyepüjének feldúlásáról 1808-ban értesítik a mohácsi tanácsot.

310 A szőlőhegyekben is voltak méhlakások a tanyák (sárközi présház) vagy pinceépületek padlásán (Mohács). 1802-ben Mohácsott egy pincében 3 kaptár méhet vernek fel. 1960-ban a decsi szőlőhegyben két olyan régi tanyaépületet is fényképezhettem le, melynek csúcsfalán a méhek röplyukainak sora volt látható. A kasok a lukak mögött, a padláson álltak.

311 A méhcsaládokkal, vagy azok egy részével a falu határán belül, néha azt túl is lépve, úgy vándoroltak, hogy az év bizonyos részében mindig ugyanazon a helyen tartózkodtak. Méhkasok virágzáshoz igazodó költöztetéséről már a török adóösszeírók is hírt adnak.

312 A Duna mentén kora tavasszal az ártéri erdők vagy a gyümölcsfákkal rakott szőlőhegyekben voltak, aratás után pedig a tarlókra telepedtek át. Erre a szabályos vándorlásra a XVIII. század közepé425