Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Méhészet

ről vannak adataink. A bogyiszlói Observationes-ban azt olvassuk, hogy „a raéheket kiviszik a pusztákra (a külbogyiszlói szállások, ahol a szántók voltak), mivel a földművelés alá vett területeken gyűjtött méz jobb és több mindegyiknél ..." (A latin nyelvű irat utolsó szavai olvashatatlanok.)

313 Ez a vándorlás Belbogyiszló erdős árteréből a külbogyiszlói tarlókra az első világháború körül szűnt meg. „Kivitették aratá,s után Külbogyiszlóra, mert itt a falu körül nem volt tarló és tisztesfü. Attól gazdagodnak. Külbogyiszlón olyan volt, mintha fehér le-pedő lett volna a mezőkön, olyan volt a tarlóvirágtól. . . Ott is csak a földre tették a kasokat". Dunaföldváron a méhek szabályos vándoroltatása a helynévanyagban is hagyott nyomot, s ezt az élő emlékezet még meg is tudja magyarázni. A méhek költöztetése itt is csak az első háborúval szűnt meg. Dunaföldvár 1858-as térképén szerepel a Méheskerti dűlő, az Alsó Méhes kúti dűlő, és a Méhes völgyi felső dűlő. Pesty helynévanyagában Méhes kúti és Méhes völgyi alsó és felső dűlő neve szerepel. Az elsőhöz a korabeli névgyűjtő hozzáfűzte: „e dűlőben szokták a földvári lakosok nyári időben méheiket elhelyezni". Mint láttuk, a dunaföldváriak a belsőségen vagy a Baka szálláson teleltették a méheiket. A várost környező dombokon és magában a városban és a Baka-szálláson sok volt az akácfa. „Mikor az agáci virág lehullott, vitték ki a Méhészkertbe. Minden karkurában (kalkatura = nyomás) volt egy méhészkert, így 3 méhészkert volt: a Kálód völgyben, a Bírórétben és a Döglött kútnál. Nagysága egy gyönge katasztrális hold volt. Be volt fásítva, körbe szilfákat (!) ültettek, hogyha ereszt (ti. rajt, vagyis rajzik) ott telepedejenek le. Volt olyan év, hogy 400 kas is állt ott egymás mellett. A méhészkert neutrális terület volt, mindenki jogos volt, oda vihette a méheket. A régebbi korban napraforgó olajjal éltek. 40—50 —70 liter olajat sajtoltak, azzal főztek világítottak. Erről (a napraforgóvirágról) a méhek igen sok mézet tudtak hordani. Mikor ez lezajlott (a tavaszi nyomásban), vitték a tarlóra, a tisztesfüre (az ősziek nyomásába). Most is ugy hívják az egyik dűlőt: Méhészkerti dűlő. Seggenülő gunyhó volt ott. Koros emberek mentek oda ki, akinek már volt olyan családja, aki szántott, vetett. 15—20 vadha,jas paraszt, ott tanakodtak, vittek ki bort." Egymást felváltva ügyelték az eresztést. Ha történetesen egy sem volt kinn közülük, az arra járó csősz jelentette nekik a rajzást. A bátaszéki Bienenthal (Pesthy) helynév is ilyesféle helyváltoztatásra utal. A helynévgyűjtő ugyanis ennek magyarázatául hozzáfűzte: „Bátaszéki méhész gazdák méheiket ott tartották, eredetileg szántóföldekből állt, de az újabb időkben nagy részén szőllő ültetvények eszközöltettek". Hasonló eredetet sejtet a kömlődi Méhes völgy és talán a gerjeni Mézes palé is. A szeremlei méhészek a századfordulón a bátaszéki erdőkbe is átjöttek akácvirágra. A méhész általában idős ember volt. Figyelte a méheket, ellenőrizte a hordást, a család állapotát, fiasítást, felfigyelt a méheket fenyegető veszélyre. A jól hordó, gazdag, népes méhcsalád már májusban rajt ereszthet. Az új raj csak annak a méhésznek kell, aki családjai számát szaporítani akarja. Sem az új raj, sem a régi abban az esztendőben már nem ad sok mézet. Az előbbinek meg kell építenie a lépeket, az utóbbinak pedig kevés dolgozója marad. Éppen ezért a méhész néhány magló kast jelölt ki, melyet elsősorban rajeresztésre, szaporításra használ, a többi mézelő, vagy mező kas (Alsónyék) volt. Magló kaptárt már 1808-ban említenek Mohácsott. Mező kaptárt 1804ben Alsónyéken jegyeztek fel. Egy méhész, akinek három kaptárát „felverték", azt vallja a bíró előtt, hogy „ketteje. .. nem lett volna életre való, de a har426