Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Méhészet

tek. Hoiub József Tolna megyei adatok ismeretében a török utáni évtizedekre vonatkozóan megállapítja, hogy a „méhtenyésztés elég nagy arányokban folyt, főképpen, a megye keleti felében. A Duna árterében ugyanis különösebb gondot nem igényelt, mert kasokat könnyen köthettek a bőviben lévő fűzfaveszszőből és gyékényből, a rétek ezerféle virága pedig nagyszerű legelőt adott a méheknek. 1696-ban 593, 1699-ben 1035-öt írtak össze." 1696-ban Janyán 79, Madocsán 80, Bölcskén 114, Gerjenben 63, Szentgyörgyön 65, Ujpalánkon 48, Nyámádon 28 kas volt.

303 Ez azonban igen kevés, még akkor is, ha azt tételezzük fel, hogy csak a tized alapján megváltott családokat kell ebbe a számba sorolnunk és a ténylegesen meglévő családok száma ennek tízszeresét teszi ki. 1791-ben Őcsény 170, 1796-ban Decs 652 raj után fizetett adót. Ha e két utóbbi kasszámnak a tízszeresét vesszük, már közelebb járunk a valósághoz. Tanulságosabb, ha összehasonlítjuk a Duna menti falvak méhtartását távolabbi falvakéval. 1826-ban a pécsi püspöki uradalom Hímesházáról, Geresdről, Lakról és Marázáról összesen 11 Ft 36 krajcárt kapott a kasok dézsmájából. Ugyanekkor csak a kicsi Kölked 8 Ft 12 krajcárt, Mohács pedig egymaga 108 Ft 36 krajcárt fizetett ezen a címen. A ténylegesen tartott méhek számáról csak sokkal későbbi időből alkothatunk megközelítő képet. Az emlékezések szerint a századfordulón több család méhkasállománya meghaladta a 300-at is. Madocsán Simitó Bódognak állandóan legalább 40—50 családja volt, de azokban az esztendőkben, amikor 10 mázsa mézet pörgetett, bizonyára sokkal több felett rendelkezett. Decsen 1836-ban 3 örökös 360 kason osztozott egy testamentum szerint. Ugyanott a századfordulón Biró Sándornak 320 kasa volt. Bogyiszlón az egyik Szombati ősnek a műit század végén 340, 1919-ben, halálakor 240, de ebből már 50 család „zirzon" kaptárban.

304 E 240 család méhtől 1919-ben 33 mázsa mézet adott el. Mohácsott Bárácz Lőrincnek 87, a ferences barátoknak pedig 30 kas méhét vitték el erőszakosan a Szigetben a báriak és somberkiek 1761-ben.

305 Ugyanitt egy család kezén 20 kaptárt említenek 1769-ben, a múlt század végén a Báliak kezén 60 volt. 50—60 család méhje volt egyenként azoknak a szeremlei öregeknek, akik az érseki uradalom erdeiben és a csanádi Kék hegyekben tanyáztak a századfordulón. Első adatunk az erdei méhészkedésre és mézzsákmányolásra Mohácsról, 1764-ből való: „Kersikapa Fülöp többed magával állíttya és bizonyítya, hogy most tavaszán múlt esztendeje egy bizonyos nyárfában mihet talált a fának tövét szokott keresztel meg is jelelte Horváth Ferenc eskütt ötöd magával ugy mint Konstanti Jósef, Ebedi János, Visnyei József és Katona Gyukával le vágta és a mizet ki szedvén s minthogy édes lévén rész szerint azon helyben meg ettek rész szerint el vitték a miheket pedig kasba vervén maguknak tartották. Midőn pedig vágták volna Kersikapa Fülöp embere oda menvén inhibeálta mondván ezen miheknek békét hagyjanak, ime láttyátok a jelt, már ez Kersikapa Fülöptől meg vagyon találva. Deí(erminatum); minthogy az ollyan dolgok, mellyek ennek előtte senkié sem voltak, az első megtalálóé legyenek, ezért HorváJh Ferenc azon mihet vissza adgya, vagy füzessen érette 1 Ft."

306 Ugyancsak Mohácsott 1832-ben feljegyzett eset ehhez hasonló. „Króbó Lázó elől adja, miképpen Topolovách Ivó az ő talált méhét melyet három kereszttel meg jelelt a fából kivágván el vitte, azt vissza adni kéri. . ." Az alperes azon állítására, hogy a méhet ő találta volna, a felperes bizonyította, hogy „abból már két rajt fogott s a jelből is kitetszik, hogy ő előbb találta, ezért az anya méhet köteles vissza adni az alperes".

307 423