Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Juhok

re némi büszkeséggel írták rá: „birka egy sincs". Az ugaron azonban itt is téli vendégek lehettek már régóta. A lábon maradt kukoricaszárban hetekig tanyázó pásztorok bárányt cseréltek borért, így néhány birka jutott őcsényi gazdákhoz is, de ezeket legelőre nem engedték ki. Otthon tartották, szüretre, lakodalomra vágták le. A múlt század végén néhány vidékről származó birkás gazda telepedett le Öcsényben és ettől kezdve vannak birkások itt is. „Az első juhász Kuhner volt, azután Tuba... Saját maga gazdája juhászok voltak... Egy évben egyszer-kétszer jöttek csak meg és 3—4 hónapig ment a másik megyébe" (Őcsény). Nem tartottak birkákat a decsi és pilisi jobbágyok sem. Az sem véletlen, hogy az idézett panaszlevél szerint az uradalom birkái a szőlőhegyekben tettek kárt. A nedvesebb ártéri legelőkre csak télen merték lehajtani azokat. Juhokat Decsen, Pilisen, Alsónyéken 1798-ban egyetlen egyet sem írtak össze, Bátán is mindössze csak 1-et találtak.

181 A hagyomány szerint nem is volt birka: „Nem is szívelték". „Azelőtt a Sárközben nem volt juhász, csak errefelé jártak, mentek le Szlavóniába az úton. Akkor őrizték a hősök (ősök), hogy túl ne menjenek, be a vetésbe, mert behajtottak" (Decs). Ezek a juhászok északtolnai és Fejér megyeiek lehettek, akik a Dráva mentén, vagy a szlavóniai erdőkben teleltettek. Arról, hogy a decsiek birkákat fogadtak az ugarba, 1840-ből való első feljegyzésünk. „A decsi helység ... a belső és külső ugarjaira amennyiben azok felszántva és elvetve nem lennének, Nánai Schafer Józsefnek 120 darabból álló birkáit 1840-ik évi Szent Mihály napi 100 Ft cédulák fizetése mellett befogadta jószágainak az időkig legeltetést nyújt, de idegenét helybeli lakosén kívül maga elébe vállalni szabad nem légyen, mihelst pedig gyapjúját eladja, az egész árendát letenni köteleztetik." Ez év augusztusában „Sárbogárdi Gutman Izsák izraelitának 400 db-ból álló birkái 1840. észt. Demetertől 1841. évi Gergely napig köz-legelőnkön legelés végett fűbérben felfogattuk 1. Minden db-tul fizet 9 x cédulákat 2. Az árenda felét a birkák belépésekor, másikat újesztendőkor lefizeti 3. Ha a víz annyira elborítaná a határunkat, hogy birkáknak elmenni idő nap előtt kelletnék ... a fűbért kiszámítják 4. Egy alkalmas vágó birkát fog adni." Ugyancsak ebben az esztendőben a belső mezei ugarra és tarlóra, Demetertől Gergely napig, a legelőre fogadták Bosnyák Vászo és Glisa Gardanovies véméndi lakosok 300 birkáját is.

182 1843-ban egy juhász megbüntetéséről és Goldsperger Ferenc birkáinak itteni őrzéséről maradt feljegyzés. 1856-ban Herner zombai birkás gazda 200 Forintért bérelte a decsiek külső földi tarlóját, a székedi rétekkel együtt, augusztustól karácsonyig.

183 A decsi hagyomány szerint, amikor „1859-ben megégett a falu... Begyütt a főbíró. Akkor még tegezte a parasztot. — Leégett a községház is, mit csináltok? — Hát mi magunk nem tudjuk felépíteni, nem tudunk pótadót adni a községházára! — Tudjátok mit, adjátok ki nekem az ugart 10 évre. Én azon megépítem. Akkor kiadták, az meg hozott fejérmegyei juhászokat. Felépítette a házat, másnap meghozta a juhászokat" (Decs). Mások úgy tudják, hogy mikor 1870-ben a nagy víz miatt sok káruk volt a decsieknek, a jegyző azzal vigasztalta a népet: „kifizetik a birkások a kárt!" Ti. azok a birkások, akik a külső mezei ugarokat bérbe vették télen. 1868-ban már 2 decsi birkatartó gazdától követelnek kártérítést, a külső földeken vetett kukorica megétetéséért.

184 Űgy látszik, hogy kezükön csak átmenetileg voltak juhok, mert a század végétől napjainkig ismert decsi juhosgazdák mind idegenből jöttek. Dömötör Madocsáról, 25* 387