Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Marhák

bejárata volt. A kint háló gulyák és csordák részére korlátos aklokat, karámókat sem igen építettek, de mindenhol megvolt a gulyának, csordának a maga állása. Helynévvé ott lett, ahol a legelő szántóvá alakult át: Csordaállási dűlő. (Dunaföldvár, 1858.) Ez rendszerint az itat okút körül, vagy annak közelében volt, néhány esetben folyó szélén. A legelőterület nagyságától függően a nyájnak több állása is lehetett; éjszakai és déli állása. A déli állás neve déllő. Helynévként: Csorda déllői dűlő (Bogyiszló Pesty), Déceg déllő (Decs 1864., Pesty), kaszálló, azelőtt pedig a szilajménes delelőhelye lehetett. Délceg — szilaj, ménesbeli szilaj ló.

122 Déllő (utca, — Alsónyék házsorai által körülvett térség. A hagyomány szerint Nyék állatőrző szállásokból alakult ki. Lásd történeti részt!), Déllő (Fájsz, Pesty). „A gulya a kútnál hált, még nagy fa sem volt. Ott it delelt. Nem olyan az mint a ló! Ha jóllakott, elfekszik egész éjjel." (Öcsény). Madocsán az állásban karókat, dörgölődző fákat ástak le, hogy a jószág ott nyugodhasson. A kihajtás első napjaiban, rossz idő esetén azonban a pásztoroknak körül kellett állniuk a falkát s ott, a nyáj körül is pihentek, aludtak, ha az idő engedte. Állásnak nevezték azt a helyet is a település szélén, ahová a csordára járó jószágot reggelenként a gazdák kihajtották és a pásztor kezére adták. Ide tért meg este a jószág. Például: Bucsaki állás (Decs), Vásár állás (Mohács). Nyári meleg időben a déli állás a folyó sekélyebb, gázolható medre mellett volt és a jószág térdig vízben állva töltötte el a déli pihenőt, vagy annak egy részét. Az ártéri legelőterületek sajátosságából következik, hogy a jószág éjjeli és déli pihenőül szárazabb, tehát magasabb helyeket, göröndöket, hátakat keresett magának. Évszázadokon keresztül állásként szolgáló magaslatok neve ebben a környezetben Telek. Vitathatatlanul a telek összetételű helynevekben, az ártér a szó elsődleges jelentését őrizte meg.

123 Később ugyanis a jószágállástól termékenyített és fekvésüknél fogva is földművelésre kiválóan alkalmas helyeket, művelés alá vették. Ez az ártérben is megtörtént, ahol kerti művelésben, szállás, gyümölcsös- és káposztáskertekként, egész apró kis darabokra felosztva, ismerünk rájuk a múlt század közepén készült kataszteri térképeken. Telek — teleki belső dűlő (Dunafölvár, 1858. évi katasztrális térkép. Ennek a helynévnek idetartozása kétséges. Lehetséges, hogy a későbbi jobbágy telekföld jelentéssel áll kapcsolatban.) Kormai Kis-telek (Madocsa). Kormó az ártér egyik kiemelkedő göröndje volt. Telekdomb (Gerjen, az úrbéri térképen, 1851-ben kis földdarabok, mintegy 200 parcella a falutól északra). Telekhát — hajdan erdő, most szántó (Gerjen, Pesty). Öreg és Kis-teleki (szántók) (Bogyiszló, 1863-as térkép). Magastelek, Alsó és Felső Telek, Telekalji erdő (Öcsény, Pesty). Magasteleki, Köves-teleki szakasztás (Decs, 1770.). Az utóbbi őcsényi és decsi helynevek már dűlőnevekként szerepelnek, de árvíz esetén még a XIX. század második felében is előfordult, hogy a szántók vetéseire kellett menekíteni a víz elől a jószágot. Telek, vagy Telekek, Bátán, a falutól nyugatra az ártér és a meredek szőlőhegyek közt „elsőrendű föld, mindenkinek csak 50—60 öle volt, csak a leggazdagabbaknak 200 öl, esetleg 400. Vetemény volt benne". Szérűkként és kenderföldként is szolgáltak (Pesty). (A József császár kori térképeken szállásokat jelöltek ezen a tájon.) Laki telek, Kis Laki telek (Szekcső). Telek (Szekcső), „Einschanzung eines Theiles von Féld". Kis Telek, Nagy Telek (Mohács). Az 1866-os elkülönözést megelőző térkép igen szemléletesen mutatja a Mohácsi-szigetnek e két kiemelkedő dombját, melyet ekkor már számtalan apró kis parcellákra, kertekre osztottak fel, míg környezetük osztatlan legelő volt. Természetesen a jószág 21 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 369