Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Marhák

A fejősteheneket Szentgyörgykor hozták be a szállásokról és adták a kijáró csordába. A csordás minden este behajtott a faluba, reggel pedig a gazdák a bucsaki állásra terelték ki a jószágot. A pásztor onnan indított a legelőre. Ugyancsak Szentgyörgykor szakajtották, verték össze a szállásokról a meddő, kintháló, vagy külső gulyát, mely a távolabbi legelőkön járt. Egyesek szerint régebben Isztárában, majd a külső földek ugarján és tarlóján. A gulya állása, éjszakázó helye a Városheli dombon volt. Egy időben külön járt tinógulya is. Erre hajtották ki azokat a borjas teheneket is, melyeket nem akartak a külső gulyába tenni. A külső gulyán 1870. és 80. körül 1400 marha volt, a századfordulón a két külső gulyán közel 1000. A gulyát Szentmihálykor szétverték és régi szokás szerint, ekkor az egész határt (parlag, ugar, rét) felszabadították. Ezután mindenki maga legeltetett, de ez, mint már erre utaltam, őrizetlen legeltetésnek is beillett. A kóborló falkát meglátogatták, naponta, vagy két-háromnaponként szemmel tartották. E szabad, őrizetlen és egyéni legeltetést a határ kiszáradásával párhuzamosan, a feltört rétföldeken való vetések szaporodása miatt kezdték korlátozni; illetőleg ezek védelmében ismételten hoztak kemény rendeleteket, sokáig eredmény nélkül. „Hogy egyesek által őrzött jószág a réti vetésekben, kintlévő szénák és kukoricaszárakban tetemes kárt okoznak, ennek meg akadályozására minő intézkedés tétessék? A választmány az elöljárókkal egyetértve belátva a tetemes ebből eredő károkat, s ebből eredő panaszokat határozott, hogy a mai nap megszüntetendő a jószágnak a rétekre hajtása, s mindenki jószágát idehaza istállójában vagy szállásán akiokban tartsa s ott etesse, ellenkező esetben minden darab 20 x-ra büntetendő — ezen tilalom újabb határozatig érvényben hagyandó."

106 Néhány évvel később még előbbre hozzák a kötelező lekötés idejét. „A vetésekben tetemes kár tétel meg szüntetése tekintetéből a külön őrzött jószág legeltetése december hó elsejével betiltassék."

107 Napjainkig csak a hazajáró csorda maradt fenn. Alsónyékről az első adat közös marhanyájra 1804-ből való. „Dorogi János pedig állíttatott mindenféle Szarvasmarhák őrzésére, a Fizetése minden marhátul úgy fog lenni, valamint Námán Péteré a lovaktul, az őrzése szint úgy lesz a Számadás is, valamint a lovaké meg vagyon írva." A következő évekből nincs feljegyzés, csak 1808-ból. Ekkor már az ökör- és a tehéncsorda külön van. „Dózsa Istókot az ökör Tsorda mellé ez folyó 1808. esztendőre meg állíttattuk, kinek fizetése minden pár marhátul 9 x, - nyolczada búza, 1 kenyér, minden rugót Borjútól fél nyolczada búzát élelmére kenyér mellé ki mit akar adni Szabad akaratjában áll, de nem muszály. Az őrzés ideje lészen Miklós napig. Ugyan a Fejős Marháknak őrzésére fel állíttatott Horváth János, kinek fizetése az szerént lészen, valamint az Ökör Pásztoré vagyon. Azon kívül 1 sor fejés adatik."

108 Ugy látszik, hogy kintháló rideggulya ekkor még nem volt, de néhány évvel később itt és Pilisen már ménest és gulyát is tartottak (Egyed). Tarlószabadítás után századunk elejéig a legények, leányok külön szakították a teheneket és úgy őrizték. Bátaszéken az egyéni legeltetés igen hamar megszűnhetett, és már a XVIII. század elején közös csorda és kint háló gulya létesülhetett. A hazajáró gulyába, vagyis a tehéncsordában voltak a fejősek. A kint háló gulya tavasztól őszig az öreg Rákosban járt és hált. 365