Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Marhák

maradtak meg legelőnek. Ezek északról délfelé sorban: Legelő a Felső tónál, Felső legelő, Középső legelő, Alsó legelő, Legelő a Szent Andrási saroknál, Nagyhegyi legelő, Katói legelő, Göböl-járás. Ezeken hazajáró csordák jártak. A tavasztól őszig kimtháló rideg gulyák a háromnyomásra osztott tágas határ ugarján legeltek, valamint az Előszállási pusztán bérelt legelőn. Mindszentekkor belementek a kukoricaszárba és Andrásnapkor hajtottak haza. Kintháló közös nyáj kétféle volt: az üsző-borjak és meddő tehenek gulyája és a tinók csordája. 1920 után megszűnt a 3 nyomás, az ugartartás, és megszűntek a kintháló marhanyájak. Akinek heverő marhája volt, azt fűbérbe adta a Duna— Tisza közére, leginkább Fülöpszállás legelőire. A tehenes, vagyis a fejős tehenek csordája minden este hazajött 1892—93-ig. Ekkor a gyöplegelőt felszántották és .a tehenek az ugarra szorultak. 1920 után még néhány esztendeig kijárhattak a tarlókra, de aztán csakhamar teljesen megszűnt Dunaföld váron a tehenek csordára hajtása. Madocsán a XVIII. század végén, az úrbéri rendezéskor, az uradalom megszüntette az egyéni legeltetést. Az első adat kintháló gulyára 1792-ből való. „Zöldfai Antalnak egy tehenét a gulások midőn ősszel az első Hó eséssel a Guját bé hajtották, el vesztvén, a Tanács által ítéltetett, hogy az árának felét in. fi. 13. fizessék meg, ha pedig meg tudják bizonyítani azt, hogy azon tehén a Helységbe többi marhával edjütt bejött semmit sem tartoznak fizetni."

102 1797-ben feljegyezték a borjú pásztor bérét. „1. Három bor jutói adatik 1 Véka Búza v. minden héten egyszeri fejés. 2. Aratás tályba v. utánna eleibe adatott borjutói felényi Búza v. egyszeri fejés minden héten. 3. Botskorpénz Communitáséból egy Forint idest 1 Frt" (Ezután más írással) „1809-dik esztendőre ezen Commentio ujjonnan megerősíttetett". 1797. december 30-án a gulyás bojtár szűrének ellopását jelenti a bírónak. Ebben az esztendőben kelt a „Fejős tehén (csorda) és kinn háló rideg marha pásztorok" bérlevele: 1. Egy öreg marhától egy kenyér, egy főzés, egy l/8-ad véka búza és 6 x. 2. Harmadfütül ugyanannyi a főzésen kívül. 3. Tavali borjútól adatik 15 krajczár. 4. A communitás ad 1 bőr helyett 3 Forintot (ti. bocskorbőr helyett) mellből Anno 1801. október 31. egy Frt ajánltatott a csordásnak 2 Ft pedig a kint háló gulyásnak." 1797-ben feljegyezték az ökörpásztor bérét is: „1. Egy pár ökörtől egy véka Búza. 2. Ugyan annyi pár ökrtől 9 idest kilentz x." Ebben az időben tehát Madocsán volt: tehéncsorda, borjúcsorda, kintháló gulya, ökörcsorda és ménes. Ekkor és később is a nagyobb gazdák nem adták mind közösbe állataikat, hanem maguk béreseivel legeltettek. 1801. április 12-én: „A Madocsai ökrös gazdák egész Esztendeig az az ad 24. ápril. 1801. ad idem 24... Anno 1802. fogadott Szabó Mihály Pásztor bére így vagyon: 1. Minden pár marhától, mely általa őriztetik, adatik egy véka búza és kilencz idest 9 krajczár illy meg jegyzéssel mind az által. 2. A melly Jószág Szentgyörgy Napkor eleibe hajtatik és akár előtte, akár pedig éppen Sz. Iván Napkorig vagy is Szentgyörgy és Sz. Iván Nap között el adatik, attól fele bért várhat a Pásztor, valamint szinte Sz. Iván nap 361