Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
ÁLLATTARTÁS - Lovak
odaérjenek ... Voltak akik olcsóbban is vállalták a nyomtatást, hogy megtartsák a helyüket, elvállalták a vetőmag rostálását is." „Szlavóniába jártak nyomtatni, búzáért nyomtattak. Ők is jól éltek, a lovak is, és hoztak egy kocsi búzát magukkal, összefogtak többen... (ímert) régen a legjobb gazdának volt 6 zsák búzája. Halat és vadréce tojást ettek ..." (Decs). A nyomtatás nem volt könnyű munka. 6—8—10—12 ló is volt sorba kötve. A két szélsőn volt csak kantár, az a két lő nyomtató ló, tapasztalt ló volt. A többi lovon nem volt kantár, csak kötőfék egymáshoz kötve. Az első járáson így vezették. Amíg vezették, csak addig volt kantár a fejükön... 10—12 ember is dolgozott egyszerre. Egy ágyás volt egy nap. (Decs). A nyomtatást vállalók mindig többen álltak össze, lovat kértek kölcsön vagy béreltek, hogy a kellő számú lóval gyorsan és nagy szürün dolgozzanak. Előfordult, hogy a kölcsönzött lóra is számoltak lórészt, amit terményben fizettek ki a ló gazdájának. 75 Ha hosszabban nyomtattak, különösen az árpatokiász kisebesítette a lovak lábát hátul. Ezért a lovak csülkét zsírral kenték. Ezt a zsíros bögrét vitték csak magukkal, mert különben kosztjukról nem kellett gondoskodniuk. Nyomtatni elsősorban a sárköziek és a kömlődi németek jártak. Az utóbbiak Fejér vármegye uradalmaiba mentek. „A gabona nyomtatás ezen az évben itten (ti. Fejér vármegyében) igen nehezen és lassan történik. Sok uraság és gazdaság szűkölködik nyomtatók nélkül, tehát vetőmag nélkül is. S a vetés ideje már beállott. Fejér vármegyében csak kevés magyar nyomtató kapható, s azoknak követelései túlságosak ... Azért a Fejér megyei uraságok és gazdasági tisztek a svábokat szomszédos Tolna megyéből, nevezetesen Kömlőd faluból híják gabona nyomtatásra, sőt minden napi itce borral (ezt eddig nem kapták) is kínálják. A sváb nyomtatók követelései épen nem túlságosak, megelégszenek a kinyomtatott gabona 11.-ik részével és szabad legeléssel" — írja a Magyar Gazda 1843. szeptember 21-i számában Rumy Károly alsó-baracsi gazdatiszt. A Duna-széli településekből is jártak nyomtatni más vidékre és az uradalmakba, de a többség elsősorban hajóvontatással és fuvarral hasznosította lovai munkaerejét és kereste kenyerét, különösen a XVIII. század végétől kezdve. Hajóvontatáshoz sok lóra volt szükség, ezért vállalkozók bérbe vagy kölcsönbe vették a lovakat. A gazdák közül sokan lovaik bérbeadásával kamatoztatták fölös igaerejüket, fáradtság nélkül. A vontató társak feleltek a kezükre adott lovakért, melyekre bért fizettek. Többnyire ketten vállalkoztak, e gy-egy útra, valószínű azért is, hogy a vontatásnál egymást váltsák. Nem egyszer mohácsi vontató vállalkozók a Tisza-toroktól Budáig utaztak. A ló értékét az is bizonyítja, hogy igen sok emléke maradt fenn annak, hogy a lovat más kárán is igyekeztek jól tartani. Erre szolgált a lovak kipányvázása más rétjén, árpáján, búzáján, vagy zabban. Erre éjjel került sor, mert a ló szeret éjjel legelni. Gazdája fogta a pányva végét, figyelt, vagy esetleg aludt is egy kicsit. Lócsemegének is számított a zsenge zab, amit kézzel „fejtek" köténybe vagy ruhába. 76 Különösen a beteg lovak javulását várták attól, ha zöld vetésbe hajtották őket. „Beteges lovaikat mindétig a búzán legeltette" — vallják egy mohácsi gazdáról a csőszök. Ebben az esetben a gazda saját búzájában legeltette a lovát és a per lócsere miatt került a bíró elé. 77 A Duna mentén igen korán termeltek takarmányt a lovak részére. 1806-ban egy alsónyéki jobbágyot megbüntetnek, mert Bátaszéken egy gazdától egy kocsi „Fenerjét" ellopta. 78 1829-ben Dunaföldváron a lovaknak már nagy mennyiségben termeltek mohart (Egyed). A lovakkal etették fel a Duna mentén kaszált szé23 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 353