Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A közösség rétjei

belőlük. Az irtásrétek kifizetésére, tehát a munkadíj megtérítésére csak Szekcsőről vannak számadataink. (A madocsai rendezés alkalmával az irtásréteken álló gyümölcsfákat fizették csak ki.) Szekcsőn 1842-ben hozott ítélet szerint a földesurak 1853 hold szigeti rétet váltanak vissza a jobbágyoktól, 1 holdra 2 ezüstforintot számítva, mivel ,,egy-egy holdon alig kellett 100 n.ölet irtani" és ha 25 forintba is került volna — folytatja az uradalom ügyvédje — azt sohasem fizették ki, mert csak áldomást adtak és az „áldomás által végbe vitt munka bére busásan megtéríttetik." Az irtásbér becsüjére a bíróság a mohácsiak véleményét kérte ki, akik a szekcsőiek szerint az uradalom kedvében jártak, de így is egy 72 n. ölnyi irtás bérét például 58 krajcárra becsülték. „Ha irtásról van szó, bizonyosan nehezebb munkáról tétetik említés a szokottnál és ha ezen 72 n.ölnyi tér nem irtatik, hanem csak babbal vettetik el, avagy csak tisztíttatik a bab karóitól; nem kerül-e még ezen csekély paraszti munka is 58 váltói x (krajcár)-náZ többe? Hiszen ne fákat, füzes, avagy sürübb reketytyéseket, hanem csak vad földi bodzásokat, tejesket (tejeseket?), bábitzot, avagy vad tormát irtassunk, vagy alkalmazóilag mondva tisztittassunk földjeinken, nem többe kerül-e? Egy hold(at) 100 ezüst forintért nem 5 forint 34 x-ért lehet kiirtani? Hanyag a becsű" — válaszol a jobbágyok képviselője.

37 Nyilvánvaló, hogy ahány kaszáló, vagy kertirtás, annyiféle volt a tényleges munka mennyisége is, de mivel ezt a munkát mindig összesegítve végezték, az erre történt napszámbér-kifizetésekről nem is lehettek feljegyzések. A KÖZÖSSÉG RÉTJEI Az egész falu közös erejével irtott és fenntartott rétek régebben nagyobb részét képviselték az egy-egy falu határában található összes rétnek, mellettük a magánbirtoklású rétek területe eltörpült. Az előbbiek az összeírásokban, feljegyzésekben a város, a község, a közösség számára fenntartott (prata pro communitate reservata), városi, községi osztás és nyilas rétekként szerepelnek. A falusi és városi közigazgatás saját részére (a tanács fogatai, vagy tisztviselőinek lótartásához) szükséges széna mennyisége még nem indokolja az összeírásokban csupán a városnak, vagy falunak fenntartott rétek nagyságát, így feltételezem, hogy legalábbis elvileg ezeket, illetőleg a réteknek azt a részét, melyre már a városnak szüksége nem volt, évenként felosztották és kisorsolták a lakosok között. A madocsai 1767-es 9 kérdőpontos, urbáriumot előkészítő kérdőívre adott válaszban azt olvassuk, hogy a rétek egy részét állandóan felosztva birtokolják, más részét pedig évenként szokták felosztani. (Prata verő partim constanter subdivisa et posessa, partim verő quotannis distribui solita.. .

38

) Az évenként osztott rét valószínű nem azonos azzal a réttel, melyről az 1792-ben megkezdett rendezés így emlékezik meg: „A communitasnak tulajdon maga szükségére minden adózás nélkül kihagyattatik és engedtetik 74 ember kaszálló, azaz 37 hold rét, úgymint a Körtvél nevezetű eddig is volt kaszálló."

39 Ezt abból gondolom, hogy a Nyilasok nevű határrész máshol van. A Körtvél régebben is elsősorban valóban a kommunitásé, a községé lehetett, melyet csak akkor osztottak fel, ha a szénára a községnek már szüksége nem volt. Hogy a Nyilasok névvel kaszáló területeket neveztek, arra egy bíró elé vitt panaszból következtetünk. 1804-ben egy madocsai gazda egy 287