Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A közösség rétjei

helybéli zsellérrel kötött egyezséget, hogy nyilasát lekaszálja. A zsellérember „felvállalta kaszálni 3 véka árpáért és egy kenyérért, de gazdája akarattyából el kellett menni az előszállási pusztára az arató részért" — olvassuk a jegyzőkönyvben.

40 Nem valószínű, hogy a Nyilas ebben az esetben már csak dűlőnévként szerepel, mert a vád szerint legfeljebb egy vagy két napot késhetett a kaszás. Ez azonban az állandóan birtokolt kaszálórét esetében nem olyan végzetes késés, hogy ezzel'' a rét szénája elpusztult volna. Az osztott nyilasok esetében azonban mindenkinek egyszerre kellett vágnia a szénát, mert különben a szomszédok, mint gazdátlant, elvitték, vagy legalábbis rajta keresztül járva elpocsékolták. Az is lehetséges, hogy később Madocsán a földesurak vették kezükbe az évenkénti kaszálórét-osztást, és a nyilasokat — bizonyos külön szolgáltatásokért — az uradalmi rétekből adták. Erre következtetünk az 1792-es úrbérrendezéshez fűzött „edgy-két észrevétel"-hoí: „Az 1792-ben... kötött edgyesség... 5-dik pontja azt rendeli, hogy a jobbágyok kaszállói ki osztásától megmaradandó Kaszálló az uraságok közt fel osztatván, majd abból minden Földes Ur fog esztendőnként a Jobbágyainak bizonyos darabot adni. Azonban igen kevesen vágynak Földes Uraink között olyanok, akik ezen Pont értelme szerént Jobbágyaikon segítettek volna."

u Bogyiszló nyilas osztásrétjeiről abban a határperben olvashatunk, mely Tolna földesura és a Kalocsai Érsekség közt folyt a Kis Tolnai vagy Dokomlás pusztai gyümölcsösök birtokáért 1748-ban. A megidézett tanúk azt vallották, hogy Kis Tolnán a tolnaiaknak „a Török időkben feles gyümölcsösük volt és egyéb Tolnai Emberek birodalmában nem is maradtak azon Szilvások és Gyümöltsösöknek, hanem (csak azok) a kik Bogyiszlóra vették lakásukat, de azok is Szilvások között lévő Rétséget avagy kaszállót, midőn Bogyiszlóiak maguk között nyilas számra föl osztották a határt, hogyha meg kívánták tartani az Osztályban más gazdának jutott nyilas számban az ollyatén rétet egyéb képen meg nem tarthatták, hanem másutt Osztály Szerént jutott nyilassával kelletett föl váltani."^

2 A terület tehát az érsekségé volt és az ott tett irtásos foglalásokat csak azok tarthatták meg, akik Bogyiszlóra költöztek és az érsekség jobbágyai lettek. A közösség nyilas osztása nagyobb erejű volt, mint az első foglalás, de a nyilasokat cserélni lehetett, hogy a foglaló régi gyümölcsöse birtokába kerülhessen. Bogyiszlón Nyilasnak nevezték a Hátfői töltés melletti részt és Váltott Nyilasnak a Sipcsa, Kisdér, Dalocsa, Pintérgörönd és Nyárerdő nevű részen lévő kaszálókat, mert ezeket az 1852-ben ásott új Duna-meder töltése kettévágta. Aki váltott, vagyis fizetett, annak kaszálója a töltésen kívül volt, aki pedig nem, azé belül maradt, az árvíznek jobban kitéve. Több esetben tapasztaltuk azt, hogy az összeírások, urbáriumok pontatlanok, nem felelnek meg a valóságnak, vagy annyira elnagyoltak és általánosítok, hogy ma számunkra lényeges részletekre nincsenek tekintettel. így lehet ez a nyilasok és osztások említésének hiányával kapcsolatban is. Valószínűnek tartjuk, hogy több helyen is meg lehetett ez a szokás. így pl. Bogyiszlóról szóló, XVIII. század közepén készült observationes-ben határozottan azt olvassuk, hogy „a rétek azon mód szerint, mint a földek, fel vannak osztva." A földekről viszont azt olvassuk ugyanitt, hogy „nem osztják fel őket évenként, csak a legutóbbi rendezés óta újonnan létesült szántókat szokták újraosztani. Mondják, hogy 6 napi szántás is jut egy jobb gazdának az osztásból." (Prata sünt divisa ad illám normám, prout agri jus ratione, quanto quis plus solvit... Agri 288