Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A rétfoglalás és irtás módja

A bozótos, nádas, tüskés helyeken égetéssel is irtottak. A gerjeni Kis Sólymosról Pesty helynévgyűjtésében azt olvassuk, hogy „rétség jelenleg (kaszáló rét értelemben) hajdanában bozót. Midőn rétté alakították át, a bozót meggyújtatott és kilenc farkaskölyök égett benne". Alsónyék Szeretsen alja és Szeretsen fája nevű kaszáló réteket ugyanitt úgy magyarázzák, hogy nevüket a „rajta lévő erdőségben sok égett szerecsenforma fatuskóról" kapták. Nem gondoljuk, hogy felégetett erdőről van szó, hanem valószínű csak arról, hogy a XVIII. század végén a dunai erdők első nagyarányú pusztulásának idején, az uradalom itt is kivágatta az erdőt, régi szokás szerint elég magas tuskókkal és a vágáson nevelkedett bozótot égették meg a jobbágyok, mikoris a tuskók megszenesedtek benne. Megemlítjük, hogy Pesty helynév-összeírásában Bogyiszlón is szerepel egy Szerecsen nevű kaszáló, melynek nevét a magyarázó szerint szerecsen fekete széna termésétől kapta. 1850-ben Pál István őcsényi lakost az uradalom kiveti az ózsáki erdőben önkényesen elfoglalt kaszálójáról és kártérítésre kötelezi 6 fiatal nyárfa kivágásáért és „egy nagyobb tölgyfa megfaragásáért és megégetéséért".

32 Az irat nem tér ki részletesen, mit kell érteni megfaragáson; valószínű ugyanazt a fakiszárítási módszert, melyet másfelé aszalásnak neveznek és ma is alkalmaznak. A kivágandó fát körbefaragják a tövénél, egy kis darabon eltávolítják a kérgét és ezzel a fa nedvellátását megakadályozzák. A megégetéssel, a melléje, vagy alája rakott tűzzel a fa gyökereit égették el, vagy egyszerűen siettették a fa kiszáradását. Erre azért is szükség lehetett, mivel csak száraz fa kivágását engedte meg az uradalom, élőét nem. Ma is szokás a kaszálatlan, elöregedett, avas nád, vagy fű leégetése tavasszal a böjti szelek segítségével. Ezt vidékünkön a rét tüzelésének, megsütésének, fölpörkölésének, fölégetésének nevezik. Az uradalmak szigorúan tiltották ezt, különösen az erdők közelében, mert a tűz tovább terjedhetett és ha nem is nagy erdőtüzet, de további rétirtásokat tett lehetővé. „Decsi Fölszegi Széli András fia András kaszálója tüzelése alkalmával öreg Erdő és annak aljában növekedő fiatal kemény és lágy hajtás 10 holdon leégett" — olvassuk egy vádiratban.

33 A rét árokkal való kerítése talán részben a tüzelés továbbterjedésének akadályául készült. 1830-ban a mohácsi tanács súlyosan bünteti az egyik lakost, mert „Szigeti Köz Legelőben nagy darabot bé kerítvén az itten lévő Tölgy fákból már öt élő tölgyfákat megpörkölvén el száradtak légyen."

3

** A rét egyszeri kiirtása után a rét állandó kaszálása megakadályozta a nád és a fűzfabokrok megerősödését és felnövekedését. Ha azonban a rétet elhanyagolták, vagy pár esztendőn keresztül magasabb vízállás miatt nem kaszálták és nem égették fel, a rétből újra kellett irtani a nádat és a fűzfákat, amint azt a szekcsőiek 1790-ben a királyi vizsgálóbizottságnak panaszolják: „Jól tudja pedig Te(kin)t(e)íes Uraságunk, hogy sessionális Réteinknek harmadrésze a Szigetben vagyon és ámbátor az Árvíz meg apadna is, ugy azokat újra nádbul s Malátbul irtani kölletik."

35 1843-ban a mohácsi tanács megtekintvén a város szigeti rétjét Farkasgyülésen, azt tapasztalta, hogy „az utolsó árvíz ólta a rétet két helyen a sűrűség nagyon felverte, úgyhogy annak tisztítására múlhatatlanul szükséges légyen." A tisztítás 300 forintjába került a városnak.

36 Vidékünkön az uradalmak, a XVIII. század végén és a XIX. század elején megejtett úrbérrendezések alkalmával, a paraszti kézen talált irtásterületek után általában külön adót szedtek, vagy azokat jogtalannak minősítették, a jobbágyoktól térítés nélkül elvették és új jobbágytelkeket alakítottak 286