Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A rétfoglalás és irtás módja

A rét- és kertirtás nehézségét az egykori perekben a jobbágyok erősen túlozták, az uradalmak pedig lebecsülték. Kétségtelen az, hogy voltak nehezebben és könnyebben irtható területek. Nehéz volt irtani a magasabban fekvő hátakról, erdőből, tüskés bozótból, erdővágásos tuskósból, könnyebb a malátos szigetekből és legkönnyebb a nádas, vagy nemrég felhagyott rétekből. Az utóbbit nem is nevezték irtásnak, hanem törésnek, vagy tisztításnak. „A réteket is Tóth öregapám törte ki. 12 kataszteri rétet kitört, kitörte a nádat" (Decs). Az erdőből való nehéz irtás már a XVIII. század végén ritkán történhetett, a bozótos, tüskés helyekből való irtásra azonban később is sor kerülhetett. A nehéz irtásnak a szerszáma a fejsze volt. A sárközi feljegyzések gyakran emlegetik a „fejszével irtott réí"-eket, a mohácsi jegyzőkönyvekben pedig „a maga erejével irtott" rétekről olvasunk gyakran. A bozót és nádtövek kitörésére vermelőkapát használtak. Amikor a bátaszéki uradalom rétet irtatott magának, így szólította robotba decsi jobbágyait: „orbói rétünket nagy erővel irtani fogjuk. Szerszám lészen, kapa, ásó, vermellő. Gyermekek nem vétetnek föl" (Decs). Az irtás munkáját többen összesegítve közösen végezték. A Sárközben a perek során a kérdésbe vett rétek rétirtóit többször név szerint is felsorolják: „Döme Mihály, Bálint János, Szálai János, stb... . nagy munkájával, fejszével irtott rétje".

2Q Ezeket a réteket közösen is kaszálták. Az egyéni használatban lévő rétek — véleményem szerint ilyenek is voltak mindig, csak aránylag kisebb mennyiségben, akárcsak a kertek — a XVIII. század végétől egyre szaporodnak a közös rétek rovására. Több feljegyzés és emlékezés van arról, hogy a közös réteket egymás közt felosztják és elhatárolják. Ez úgy történt, hogy a kerített réten belül árkot vagy gödröket ástak elválasztó határjelül. A múlt században már mérnök segítségét is igénybe vették egyesek. így történt az örökösök közti osztozkodásnál is. A viták elkerülésére a felosztott rétekre kockát vetettek.

30 Decsen és ahhoz hasonlóan más sárközi falvakban a közös réteket közösen is kaszálták. Az 1859-ben megkezdett elkülönözés végrehajtásakor a rétek kimérésénél az addig szétméretlen közös réteken az öreg emberek mutatták meg, hogy apáik szokásjoga szerint meddig volt szabad kaszálniuk a szállás vagy szénakert körül. Gyakran a szénakertek és szállások is közösek voltak. Az összesegítéssel is többen közösen irtották a rétet, de a rét csak egyiküké lett. „Mások 7, 8 embert ezen könnyű munkához csupán áldomásért állítottak, s legkönnyebb szerrel maguknak gazdagon jövedelmező rétet szereztek . . . és az áldomás által végbe vitt munka bére busásan megtéríttetik ..." — írja a szekcsői úrbéri perben az uradalom ügyvédje, nehogy a rétirtásokért járó megváltás árát a bíróság a jobbágyok kívánsága szerint megemelje. Ugyanebben a periratban az uradalom ügyvédje a következőket írja az irtás módjáról: „Szigetben úrbéri réteket bíró jobbágyok részint az öreg Uraság engedelmével, részint engedelem nélkül a víz állásos lapályokat, midőn azok a Duna árjai által feltöltettek és bokrokkal és csépetekkel benőttek, kitisztíttattak és Rétekké s kertekké fordíttattak — úgyhogy Szektsőn nincs egy ember is, a ki magát bár milly csekély részben szorgalmatosnak tartja, a ki illyetén irtásokat és foglalásokat nem tett volna ... Nem nagy fák tuskóit emelték ki a tisztítandó részekből, hanem hellel közzel csak a nádat kaszálták ki, máshol pedig a csépeteket baltával vagdalták kaszálás ideje alkalmával, sőtt némellyik balta nélkül soha a szigetbe sem ment, hogy mind untalan egy-egy bokrot kivágván messzebbre terjeszthesse irtását."

31 285