Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Folyóvizek

ják az 1820—1830 közt készült Duna-völgy térképek is. Bár az is lehetséges, hogy területünkön több egymástól független Váj ás létezett. Ezek után tehát feltételezésem szerint a Vajas név a vájás-ból ered, s a Dunából folyó és azzal párhuzamos mesterséges csatornát jelölt, mely éppen úgy mint a Duna, jogilag egy halastóhoz sem tartozott. A Vajas csatorna fenntartásáról valószínűleg régen közösen gondoskodhattak, hiszen más Duna-ágakhoz hasonlóan előbb, vagy utóbb ez is elzáródott volna, holtággá változott volna. Valószínű, hogy készítése, vájása is nagy, közös vállalkozásra vezethető vissza, mely nemcsak a környező, elsősorban az ún. Kalocsai Sárköz halászatát, hanem a hajózás érdekét is szolgálta. A Mikoviny-féle térképen még hajózható vízként szerepel, melyen Kalocsa alá állottak a nagy dunai dereglyék.

57 Az egyik határper oklevelében arról olvasunk, hogy a határjárás befejezésével a bizottság hajóra szállt a Vajason és így tért haza.

58 Bár a Vajas keletkezésére, építésének idejére semmi adatunk nincs, feltételezhető, hogy az egész középkor folyamán mesterségesen tartották fenn, mert e gondoskodás elmaradásával néhány évtized alatt elzáródott és szinte teljesen eltűnt, részeiben egyszerűen fokokká degradálódott. Egykori szerepe a decsi határban lévő, Pestynél említett Közfokhoz lehetett hasonló, melyről azt írták, hogy minden tó erről telik meg vízzel, innen az elnevezése. Talán erre a közös használatra és funkcióra utal az a középkori említés is a Kisalföldről, mely a Vojasért Városérnek is nevezi.

59 Győrffy is azt írja, hogy „a Vajas melléki holtágak az ország legkiválóbb halastavainak számítottak". A már többször idézett oklevél a Zichy-okmánytárból is utal arra, hogy a Vajas a fokok központi vízellátója volt: „Primo incepissent in decursu cuiusdam alvei tempore torrentis aque Vayas aquam suscipientis . . .

G0 Ásás-, ásott-, ásvány. Az ás igéből több jelzős tulajdonnevet képeztek a Duna mentén. Ásás Duna — „hajdan ennek medre úgy ásatott" (Decs, Pesty). Ásás fok — „vízlecsapolására ásatott" (uo.). Ásott Duna — a bogyiszlói átvágás neve. Mindezek mesterséges létesítményre utalnak. Szerepel azonban Ásvány főnév önmagában is: Holt Ásvány (Bogyiszló, 1862-es térkép) Hadásvány (Decs, 1770. urbariális perben), Csapásványa — „tói legelő" (Decs, Pesty), Ásvány foka — „a községet körülvevő ásásától veszi nevét" (Decs, Pesty), Ásvány — „ott volt tanya és gyümölcsös, ahonnét kivették a földet, az az ásvány. Ásvány göröngye — ezen erdő volt, alacsonyabb részein víz". (Báta). A fok ismertetett szerepével szemben az ásvány mint közszó olyan helyet jelöl, ahonnét földet ástak ki, hordtak el. Ma többen úgy tartják Decsen, hogy a falut kerítő Ásvány abból keletkezett^ hogy a falak töméséhez onnan vették a földet. Ez csak részben igaz, mert a tömésfal építése a Sárközben semmi esetre sem régebb 100 esztendőnél, azelőtt vesszőfonásos, vertfalú házak voltak a Sárköziben. Az ehhez szükséges sarat is valószínűleg innen hozhatták^ bár ehhez lényegesebben kevesebb mennyiség kellett. Eredetileg a falut keretező Ásvány földjével magát Decs falu helyét töltögették magasabbra és egyben biztosították azt, hogy a falut állandó mély víz vegye körül. A falut körülvevő széles és különböző mélységű gödrökből a víz ma is csak száraz esztendőkben apad ki. Hasonló gödrök földjével magasították Bogyiszlón is a falut és a temető helyét. A gödrök vízellátását fokokkal biztosították. Decsen ennek neve Ásvány fok. A decsi Ásványban itattak, mostak, kacsa- és libanevelő tóként is szolgált. Az Ásványon és a belé torkoló fokokon keresztül csónakkal érhették el távoli szállásaikat, kaszálóikat, telki földjeiket és szőlőiket. Ugyanígy mes21