Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Folyóvizek

vei, illetőleg a belőle képzett vájassál, bár hangtörténete nem egészen megnyugtatóan magyarázható. Lehetséges, hogy a Vajas tulajdonnév megőrizte a szó régi, zártabb magánhangzóit, melyek a hangfejlődés során a köznévben és igében nyíltabbá váltak, illetve megnyúltak. Az o-val írt régi névalakoknál az o labiális a-t is jelölhetett. A váj igét és a váj ás névszót gyakran használják vízfolyás irányítására, vezetésére szolgáló létesítmények megjelölésére. „Az voyz ky megyén az mezére myndén wayas nektvl"''

7 Fentebb már említettük, hogy a Duna mesterséges átvágását a mai napig is Vajasnak emlegetik Bátán/'

8 Rajtmann fokról, mint láttuk, azt mondták, hogy egy halász csinálta, vájatta ki. A Pap fokáról az egyik adatközlő nem tudta bizonyosan, hogy úgy „vájták" volna (Decs). Bátán ismeretes a Lukács-vájta fok, Szekcsőn az Ebvájta-fok. Zichy Ferenc gróf a Sárvíz szabályozásáról 1825-ben tett jelentésében azt írta a XVIII. század végi első lecsapolási munkálatokról, hogy: „több helyen a csatornák vajasára igen sok munkát fordítottak^ Nem perdöntő önmagában, de figyelemre méltó, hogy Kalocsán a nép magától értetődőnek tartja, hogy a Vajast egykor úgy vájták volna és a név is erre mutat. Marsigli, aki a XVII. század végén többször végigjárta a Dunát és annak első részletes és korszerű térképezését is elvégezte, a Vajast canalis-nak, tehát mesterséges csatornának tartotta és nevezte térképén és leírásában egyaránt, Marsigli nem tudott magyarul.

50 Az ország más részén is találkozunk a váj ás szó hasonló értelmével. Az Ecsedi láp környékén a lápban nyitott vízi utakat, melyeken hajók jártak, vajasoknak nevezték.

51 Vajasnak nevezték a Tiszántúlon a réten a víznek kivájt medret.

52 A Szatmár megyei Gacsájban a vájás csatornajelentésű és az AlsóSzamos vidékén vajasnak nevezik a folyamszabályozáskor kiegyenesített folyómedret.

53 A vájás szónak ilyen értelmű használatára területünkre vonatkozólag idézzük a régiségből a következő határpereket. A szeremlei és felszekcsői határon vitatkozó Becsei Töttös László állításával szemben a bétái apát 1393-ban jegyzőkönyvbe vétette, hogy az a víz szerinte nem a Vajas, hanem Ásvány foka, — „non Vayas sed assuan foka".

5

'

1 1411-ben a megújított perben László mester azt mondja, hogy a kérdésbe vett víz nem Vajas, hanem más, nem régen ásott fok, „non Vayos sed aliud fossatum non diu factum fuisse". Mintha ezzel azt akarná mondani, hogy nem minden mesterséges folyómeder szükségképpen a Vajas, mert ezt a fokot nem olyan régen vájták mint a Vajast.

55 A Vajas nagyságára utal ugyancsak e perben leírt határjárás, mely a Duna három részre szakadásánál az apát képviselőjének a kijelentése szerint a délnek folyó a Vajas, vagy Vylethy és a két, Báta felé futó ág közül az egyik a Huthyozh és a legkisebb a Ruzy, mire fel Töttös László azt feleli, hogy az első a Vayas, a másik kettő pedig Duna. Ismét más alkalommal a Vajast egy nádas fokkal keverik össze.

56 A fentiekből kitűnik, hogy a Vajas mesterséges létesítmény, de a fokoknál nagyobb méretű volt. Ebből arra következtetünk, hogy szerepe is más volt, mint egy közönséges foknak. Míg a fok csak egy bizonyos szűkület, rés, illetve vízkapu vagy ahhoz tartozó halastó, vagy halastavak ellátását, a víz ki-, valamint befolyását biztosította, a Vajas nagyobb méretű, mesterséges mély és állandóbbvizű csatorna volt, mely az ártérbe vezető fokok és ezeken keresztül halastavak egész sorát táplálta, látta el vízzel. Mesterséges voltának külső bélyegei tették lehetővé azt, hogy a Duna-meder változásaival, ha el is rombolódott öszszefüggő medre, részeiben is ráismertek a Duna mindkét oldalán. Ezt bizonyít2ü