Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - Halászási módok és szerszámok

földváron az 1773-as összeírás szerint két halászmester volt. Bátaszéken 1798-ban öt. Paks, Tolna, Szekcső és Mohácsra vonatkozóan Sólymosnál találunk adatokat. „Itt a nagyhalászok inkább németek, a kishalászok inkább magyarok voltak."

133 Peregrinus Ubaldus bécsi kapucinus 1780-ban a sárköziekről azt írta,, hogy inkább vízi lények, mint emberek. Ezt valószínű azért mondhatta, mert láthatta, amint a víz alá bukva, puszta kézzel fogták a halakat. Számos emlékezést gyűjthetünk még ma is erről a halászatról. Bár az is kitűnik ezekből hogy ehhez nem mindenki értett: „Eédös apáin ügön naty halászó embör vót. Annyira halászó embör vót, hogy lebukott a vízbe és képes vót ottan egy-két percig vaty hán percig ... és onnan fölhozta a naty pontyokat válogatva amilyent akartak. Kisebbeket odébb dopto, föleméíe hogy: „esse kő, esse."

í3i Erre a nagy halászó emberre, Kubránszky Pálra többen emlékeznek még ma is. „A pap azt mondta neki, hogy Palkó de régen ettem halat. Ö meg kiment a víz alatt fogta meg, megfázott, abban halt meg." „A Duna közepibe volt egy tuskó. Én mentem a parton és látom, hogy egyszerre lebukott... én sikoltoztam, de édesapám lement a tuskó (alá), és két olyan nagy pontyot hozott ki onnan ..." „Hallottam, hogy bedőlt fatuskók alól a halat fészekből fogták ki. Lebukva a vízbe az emberek ... de az én időmben ez már nem volt" (Decs). A bukva, kézzel való halászat késő ősszel van, mikor már a víz lehűl, a halak nem járnak. „Amikor már nem tud fogni varsával, kezd elülni a halállomány. Akkor a halász mégiscsak halat akar fogni... Pöngő jégben (vékony jégben) is lementek bukva a fészekhöz és úgy hozták föl a halat. Persze nem mindegyik, csak a gavallérosabbak, akik szinte hősöknek számítottak, híres halászok, hogy ő akkor is fog, mikor nem lehet fogni." „Kérdeztem az öregeket, hogy hát hogyan miként? Hogy nem fázik meg így a vízbe ha belemennek? — Nem ám! Fiikám! Mer bekennyük magunkat tóka-zsírral — aszongya — hogy ne csípje a bőrünket a hideg víz, a jeges víz... Hát égett ám a tűz a parton, de nagyon. Még pedig úgy, ha mód volt rá, az öregek úgy csinálták, körül rakták karikára, mint a gunyhót, a rozsét, és akkor különböző helyeken meggyújtották, hogy körű égett. Ha most az aki a vízbe lebukott, az azon vizesen beállt a közepibe, mint a szoba közepibe... így minden oldalát melegítette" (Decs). Egy bogyiszlói ember a Sió fenekére, part oldalára fektetett vesszőfonatok, a lepedők alá bukott le, ahol a halak elgödröltek és mindkét kezében és szájában is hozott fel halat, A lebukást ruha nélkül végezték, mert a ruhába beleakadhatott az ág és ez végzetes kimenetelű lehetett (Decs). Sólymos Ede alkalmi fogásmódok közé sorolja és maga is megfigyelte a dunapataji Szelidi tavon 1948-ban. Munkájában megemlíti a sióagárdi Turcsikot, aki a század eleién a Sió alsó szakaszának volt főbérlője. Turcsik 2—3 m mély vízbe lebukva hozta fel a 2—3 kg-os halakat. A hal ugyanis a víz mentében való simogatást is eltűri. A halászok ügyesen a halat kopoltyújánál ragadják meg.

135 Az Ormányságban a kézzel való halfogás neve göcsözés. — Nyilván azért, mert a göcsök, tuskók alá húzódó halat lehet jobbára csak így megfogni. Ez a hal odva, az Ormányságban kutuja, innen lehet e fogásmódnak kutuzás elnevezése is.

136 Az áradást követő apadás után a rétek mélyedéseiben, hókonyokban visszamaradt halakat seregestől fogdosták az asszonyok és a gyerekek is. Ki borítókosárral, ki pedig csak kézzel. A gerjeni eklézsia jegyzőkönyvében az 1821. esztendőről ez áll: „Irtóztató víz lévén gergyenben... melly víz tsak nem edgy 198