Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - Halászási módok és szerszámok

jött a balta meg a fokos ... Azért sok halász fulladt a Dunába, rendszerint ilyen dolgok miatt... akkor menthetetlen volt, ha találkoztak ..." (Decs). Az erdőben, rétben tanyázó pásztoroknak, erdészeknek stb. halászáshoz való jogát csak a legutóbbi években vonták kétségbe. A vejszékhez való jogot az első foglalás, a háborítatlan használat, illetőleg a város engedélye, „tudta" szentesítette. Mohács 1777-es feljegyzése szerint Balázs István „A Szigetben lévő Sártóo nevű fokon 9 esztendőtől fogva veiszet tartván a Városi magistratus enged elméből, most tavaszkor annak eliben Karancsi Máté veiszet vetett és az ő veiszében való haljárásnak uttyát el zárta. Megbizonyosodván az hogy Balázs István 9 esztendőktől fogva a helben békességesen veiszet tartott, azért Karancsi Máté azon Veiszét, melyet Balázs Istvány Veisze eliben említett Sártóo Fokában csinált, azonnal föl szedgye; parancsoltatik.. ."

130 1793-ban az uradalom tiszttartója kéri a mohácsi tanácsot, hogy Males Tfimót fogassa el, miVelj az a Szigetben vejszet tartott. Nyilván a vejsze (a halaknak az uradalom halászóvizeibe való bejutását akadályozta. A mohácsi elöljáróság, aki a sziget használatát illetően mindig azt vallotta, hogy abban a városnak több része van, mint az uradalomnak, a szorgos dologidőre hivatkozva megtagadta Males Timó elfogatását.

131 Decs falu 1848-ban a bátaszéki uradalomtól bérelt Kiis Dunát hároim évre „a Fodor töltésétől a gyaloghídig" egy decsi jobbágynak évi 40 forintért továbbárendálta. „Más szabadalmak meg nem engedtetnek, valahányszor az előtte lévő vejszt, melyet magának kellett tartani, felnyitogatná öt azaz 5 Ft bírságot fizet" — olvassuk a szerződésben.

132 1849-ben a pilisi árendások tettek panaszt, hogy halászóvizeikbe halat hozó fokokat két decsi ember vejszekkel elrekesztette. A halászattal kapcsolatban tehát igen sokszor merülhettek fel vitás esetek, a fokok ásásától, rekeszek létesítéséig és kezeléséig, a vejszek állításától a halak tapogatásáig. A vitás esetekben valószínű a perlekedők a tóbírókhoz folyamodtak, akik szintén halászemberek voltak. Ezekben' az ügyekben ők hoztak ítéletet. (A tóbíró) „... mondta meg, ki merre pecálhatott

t ki merre halászhatott, mikor hol nem halászhatott. Mert szabad halászat, szabad vadászat volt, de nem mindenhol mindenkinek! ö ellenőrizte, ki hol halászott, nyomozott, varsázott. Mindenki halászhatott ott, ahol neki meg volt szabva" (Báta). Halászási módok és szerszámok A halfogás módja változott, a vizek nagysága, s ezzel összefüggően a halfajták szerint, a víz és halászó ember halászati joga, az évszak és időjárás, de nem utolsó sorban magától az ember képességétől és hajlamától is függően. Bemutatási sorrendünk, mely az eszköz nélküli fogásmódoktól, a kezdetleges^ alkalmi eszközökön keresztül jut el a nagy, gyalmos halászatig, nem kíván fejlődési sort vázolni. Az egyes módokat és eszközöket, amennyiben lehetett, történeti időszakokhoz is megpróbáltuk kötni. Nem foglalkozom á nagydunai hivatásos nagyhalászok halászatával, bár kisebb szerszámokkal a paraszthalászok is megjelentek a folyó Dunán. Vidékünkön a legtöbb hivatásos halász Tolnán, Pakson, Szekcsőn és Mohácson lakott. Pakson, Tolnán, Mohácson céhük is volt, de sok halász lakott még Bátán, Bátaszéken is. Duna197