Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

miatt a Helységbeli Halászok halat nem kaphatnának, akkor máshonnand magok pénzén halat keresni a városiak nem köteleztetnek."

90 Gerjent a József-császárkori térképekhez csatolt országleírás halászfaluként említi. A hagyomány szerint a földesuraktól a „kántori haV'-évl, vagyis valószínű a fogás negyedének beszolgáltatásáért (esetleg még a pénteki és szombati szer-halért) megkapták az összes halászótavakat (Pesty). A Dunán nem halászhattak, az <a Kalocsai Érsekségé volt. Mohácsott 1744-ben a megidézett tanúk egyhangúan azt vallottákV, hogy a város határában lévő halászóvizek közül csak a 4 legnagyobb halastóban fogott halból adóztak a földesúrnak a zsákmány egyharmadával. Ezenkívül kizárólag az uradalom kezében volt a vizafogó hely (Captura Husonom, Locus Husonum). E vizeken kívül fogott halból a mohácsiak a földesúrnak semmit sem adóztak, hanem a halak egyharmadát a városnak adták le és megtiltották, hogy abból akár egyet is az uradalom bárkájába tegyenek.

91 A pontosan nem datált, a XVIII. század közepére tehető Observationes, Bogyiszló vizeiről a következőket tartalmazza: „a nagy Dunán és abból a Vajason keresztül vizet kapó meder a Karászi fokon kívül más folyóvíz nincsen. A halászó vizek közül kizárólag a bogyiszlóiaké a Karászi fok, Tolnával közös a Holt Duna halászata. A Nagy Dunán halászárendások halásznak. Két vizafogó hely van. A Korsó földnél lévőt a tolnai Bognár Márton, a másikat a Hosszú Alatságnál lévőt a komáromi Simon Péter bérli. A Karászi fok a földesúrnak hoz ... (a számadat hiányzik), a Holt Dunát, ahol a községnek halászata nincs

} csak Boda György Tó Mester halászhatja, aki a földesúrnak és a tolnai uraságnak kb. 250 forintot fizet." A kisebb vizeket tehát a bogyiszlóiak szabadon halászhatták.

92 Decsen, az 1767-es úrbéri rendezés kérdőpontjaira adott válaszokból megtudjuk, hogy a halászat jövedelmének felét nyerték mind a Dunában, mind a Sárvízben és a tavakban, de ahhoz szükséges minden eszközöket a jobbágyok szerezték be és tartották fenn. Alsónyék 1768-ban kötött úrbéri szerződése ezt így fogalmazta meg: „hal fele a helységé

} de annakidején a szükséges veiszeket és rekeszeket rakni és azokra vigyázassál lenni kötelesek; ha az uraság kívánja halászatra kijönni és arra alkalmas tómestert rendelnij kell. A halat a falu viszi be az uraságnak a vevőkkel az uraság alkuszik."

93 Ugyanez volt a helyzet a másik domíniumba tartozó öcsényben is. A berendezések, szerszámok fenntartása nem kis terhet jelenthetett a jobbágyok részére, amint az egy 1766-ban kelt panaszból kitűnik. „Esztendőtt által a víz árodás alkalmatosságokkal a Halászó Víznek mindennemű munkáját, úgymint veiszeknek csinállását, rekesztőknek fonyását és annak majd másfél ember mélységű vízen való lecsinállását a víz fenekin bukva az Roboton kívül magunknak kelletik véghez vinnünk és a hálót is magunk vészünk, mellyel halászunk, mégis a fogott halnak felét egészen elveszi tőllünk T(ekintetes) Uraság. Azon kívül a szegénységnek veiszeiből a Tómesternek a pénteki halat a T(ekintetes) Uraság konyhájára Bátaszékre gyalog, (ha mehet szárazon) hátán egy-egy tellyes háti öreg gyékény szatyorral be kell vinni, az Helységnek pedig nem szabad. A tómester a T(ekintetes) Uraságnak szolgál és a Helység fizet neki.'

m Későbbi adatok és párhuzamok alapján úgy gondoljuk, hogy a hal felét az említett helységbéliek csak a Duna, Sárvíz és 186