Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

közvetlen azokkal összefüggő halastavakból adták, egyebütt korlátlanul és részadás nélkül halászhattak, legfeljebb pénteki halat adtak. A panasz hálót említ. Öcsény 1784-es és 1792-es községi jegyzőkönyve tanúsága szerint ez a gyalom volt és az ehhez való hálót 1792-ben Musspacher Valentin tolnai fisértől vették 15 krajcárért ölét.

95 Öcsény már 1767ben egy összegben fizette a halászat, mészárszék, kocsmáitatás, valamint Ebes és Almás puszták árendáját. Ezenkívül az volt a gyakorlat Öcsényben és a másik uradalomhoz tartozó Decsen is, hogy a kisebb vizekben, mocsarakban, állóvizekben, a veiszekben vagy kürtőkben fogott halból nem kellett részt adniuk, hanem ebből tartották az uraság konyháját pénteki, szombati és más böjti napokon. 1790 táján ebbe is új rendet akart behozni az uradalom Őcsényben, mire a jobbágyok szó szerint így tiltakoztak: „helységünket soha a kürtőkből fogott hal eránt nem taxálták, — ezért kapták a tiszt urak a pénteki és böjti halat".

96 Az 1766-os őcsényi panaszlevélre az uradalom azt válaszolta: ,,Ami a halászat és egyebekkel járó szolgáltatás nehézségeit illetik, duplán részesülnek ezzel szemben a haszonból. Ha terhes, mért nem mondanak le róla, akkor nem éreznék terhét."

91 A nagyobb vizekben — melyekben az említett mély rekeszek álltak — senkinek sem volt szabad a tómester tudta nélkül halászni, nehogy a feles részt eltagadhassák. A lopva halászok ellen az uradalom igen szigorúan járt el. Az 1766-os részben idézett panaszlevél több kegyetlen büntetésről ad számot. Pl. „Tako Jánost egy főzet magafogta halért a tiszttartó megverettette." Egy valamivel később kelt panaszban pedig azt olvassuk, hogy: „egy néhány haszontalan pisztráng halacskáknak fogásáért... mezítelen testét veri... az asszonyokat megkolompoltatván az új Polgárokkal uccákról uccákra hurcoltatta. .. kalodába hányatta, mégpedig terhes lévén mindkét lábát belétette, harmadnapra elszülte gyermekét... mást megkorbácsolt.. ."

98 Az 1770-es és az 1780-as évektől kezdve a földesurak mindenhol megszorították a jobbágyok halászatát. 1773-ig Decsen — amint a jobbágyok könyörgő levele írja: „a Sárvízen és egyéb kis fojótskákon tett halászatokat a T(ekinte)íes meg boldogult Ur mindenkor feles nyereségre méltóztatott megengedni, de az Ürnak halálátul fogva nem hogy felit, az eladás iszierint való árának, de harmad részét is ki nem adta, úgyhogy halászatnak idejit fel nem tévén azon kívül parancsolt fel s alá hordozásának időtöltésében kenyerünket is híjjában ettük, holott hellyben is sokkal nagyobb áron eladhattuk és mérhettük volna."

99 1779-től kezdve Decs külön köt contractust az összes vizekre az uradalommal.

100 Öcsény úrbéri szerződésében 1786-ban már külön tétel a halászat árendája; ebben az évben 260 forintot fizetnek érte.

101 1792-ben az árenda 266 forint 30 krajcár. 1810-ben pedig már 515 forint. Csalog József szerint 1786. és 1792. között arra is találunk példát, hogy a szokástól eltérően nem a falu, hanem többen összeállva, a falu kikapcsolásával vették árendába a vizeket. Ha falu fizette az uradalomnak a halászóvizekért az árendát, a lakosok a fogott hal harmadát, 1811. után pedig felét adták a községnek a halászati árenda fedezésére. Az 1792. október 28-i határozat egyébként még arról is gondoskodik, hogy ha a községnek járó harmadból „az árenda történetből ki nem jönne akkor reparáltassek minden halászra a proportione az Árenda".

102 Az 1791-es szerződésből nem tűnik ki világosan, hogy a szerződésben 187