Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete
A török uralom alatt vidékünkön a Dunát, a Sárvizet és a Sárvízhez tartozó halastavak értékesebb részét nem osztották ki hűbérbirtokként, hanem azt a császárénak nyilvánították és részletekként vagy egészében évenként a legtöbbet ígérőnek adták bérbe. Azért nem szerepel a részletes defterekben a halászatból szedett adótétel, vagy annak összege igen kevés. Pl. Dunaföldvártól 1580-ban behajtott jövedelemadó 68 186 akcset tett ki, ebből a haltized értéke 319 akcse volt csak. 73 Dunaföldvár dunai halászata tehát hiányzott ebből az összeírásból. A török kiverése után is mások, a komáromiak bérelték itt a Dunát. A sárvízi halastavak bérösszege 1575-ben 105 000 akcsét tett ki. 74 A török a kisebb vizek és árterek halászatát általában az illető falu népének hagyta meg, melynek határában volt. A ránk maradt adóösszeírásokban halkettedről és haltizedről olvasunk. Kammerer Ernő annakidején arra következtetett ebből , hogy a török az értékesebb, kedveltebb halfajtákból a fogás felét, a többiből a tizedet követelte. Ujabb források feltárása alapján Káldy Nagy úgy látja > hogy „a folyókból fogott halból tizedet, a halastavaknak minősített helyeken fogott hálnák pedig a felét kellett a (török) földesúrnak adni. 75 Vidékünk anyaga egyik felfogás mellett sem hozható fel egyértelmű bizonyítékul, ugyanis kétségtelenül a nagy folyó Dunával határos Fadd és Gerjen adóösszeírása szerint csak a hal felével adóznak és a helyzetéből következően ártéri halastavakkal bizonyára rendelkező KJölkednek csak a haltized fizetéséről van feljegyzésünk. A halfogások mennyiségét és a rész beszedését azonban igen nehéz volt ellenőrizni és szemmel tartani, ezért is a defterekben a halászat jövedelme néha igen alacsony összegű, a falvak közt az eltérés pedig igen nagy. 1566-ban Dunaföld vár 319 akcséjával szemben Madocsán 1440 akcse volt a halászatból beszedett jövedelem. Ez a 37 kapura kivetett 1850 akcse után Madocsa második legnagyobb adótétele. 1545 januárja és májusa közti időben néhány Duna menti falu halászati jövedelméről a következő adatok maradtak fenn: Gergye (Gerjen) hal fele 225 akcse Fat (Fadd) hal fele 900 akcse Öcsin hal fele 169 akcse Pilis hal fele 522 akcse Bátaszék hal fele 925 akcse hal tized 1735 akcse Báta hal fele 2886 akcse hal tized 2400 akcse Mohács hal fele 407 akcse hal tized 1378 akcse Köllkjad hal tized 84 akcse (Felesmarta) hal fele 1840 akcse Veresmart hal tized 600 akcse Bétáról 1568—69-ben halketted és haltized fejében 9500 akcse jövedelem folyt be. Ez a város egész jövedelmének, 46 776 akcsének már számottevő része, és ezt az összeget csak a musttized fölözi. Több falu adóösszeírásában hiányzik a halászatból folyó tétel, mint említettük, a Sárközben ez azért van, mert a halastavakat évenként árverezték el, és a faluk adójától függetlenül kezelték ezt az összeget. 76 183
